Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - B. Kiss Éva: Művészeti tár a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az éremgyűjteményhez kapcsolódóan kellene egy elhanyagolt terület iro­dalmi vonatkozású anyagát is gyűjtenünk, nevezetesen szükségesnek látszik az éremgyűjtemény jelvénygyűjteménnyel való bővítése. Gyűjteményünkben eddig csak egyetlen darab jelvény van, Pátzay Pál 1942-es Petőfi-jelvénye. Számtalan olyan jelvény van azonban, amely irodalmi életünkkel kapcsolatos (olvasó­mozgalom, Pen Club-jelvény, írószövetség jelvénye, újabb Petőfi-emlékjelvények stb.), s amelyek segítségünkre lehetnének egy-egy korszak kulturális, szellemi életének vizuális megjelenítésében. Ennek a gyűjteményrésznek a kialakítása anyagi erőfeszítést alig igényel. í Fotó- és filmgyűjtemény Fény képgyűjtemény A fényképgyűjtemény egy részét ugyanolyan művészeti gyűjteménynek kell tekintenünk, mint a képzőművészeti gyűjtemény anyagát. Székely Aladár képei a Nyugat íróiról, Gink Károly fotója Szabó Lőrincről, önálló művészeti értéket képviselnek. Már szó volt arról, hogy a technikai fejlődés adta lehető­ségek szélesítik a művészet kifejezési lehetőségeit. A művészeti fotók gyűjtését azonos minőségű feladatnak tekintjük a festmények és szoborportrék gyűjté­sével. Jelenlegi állományunkban már szép számmal vannak fotóművészek által készített, és sok esetben művészi értéket képviselő íróportrék. Anyagi és személyi feltételek hiányában eddig kevés gondot fordítottunk a fotó más területen való irodalmi kapcsolataira. A jövőben gondolnunk kell a fotónak, mint korszerű illusztrációs lehetőségnek alkalmazására is. Kiállításainkon (pl. a szárszói József Attila-kiállítás, Kass János kiállítása és bizonyos vonatkozásban a Petőfi-kiállítás is) történtek már kísérletek ilyen munkák felhasználására. A képzőművészeti anyaggal ellentétben azonban a fotógyűjtemény gyarapí­tásánál nem tekinthetjük elsőrendű feladatnak a művészi, esztétikai szempontok érvényesítését. A fotót elsősorban mint dokumentumot, mint primer forrást kell tekin­tenünk, gyűjtéséhez mindenekelőtt az irodalomtörténet tudományos szempontjai adják a vezérfonalat. Ennek a fiatal gyűjteményrésznek megítélése muzeológiai munkánk során számtalan félreértés forrása is. Horst Mauter említi a fotó múzeumi gyűjteményekben betöltött szerepével foglalkozó tanulmányában, hogy több múzeumban jött létre olyan anyag, mely fényképmásolatokat, újságkivá­gatokat, kéziratok fotóit tartalmazza. „Sajnos — írja Horst Mauter — az ilyen gyűjtemények többnyire a kiállításokkal vannak összefüggésben, ezért szór­ványosan jöttek létre, nem teljesek." Érdemes odafigyelni erre a jelenségre, mert múzeumunk fotógyűjteményének fejlődéstörténete is hasonló előzmények­re vezethető vissza. Nálunk is él az a szemlélet, amelyről a szerző a továbbiakban így beszél: „amely tagadja a fényképnek, mint gyűjteménytárgynak szerepét, ugyanakkor viszont, mint kiállítási tárgynak csodatévő hatást tulajdonít. A szó­ban forgó álláspontokkal kapcsolatos jogos bírálatot sok esetben annyira el­túlozzák, hogy a múzeumi kiállításokon felhasznált fényképeket csupán segéd­eszközöknek tekintik, ugyanakkor tagadják azoknak önálló muzeális tárgyi jellegét, bár azok forrásanyagként igen jelentős értéket képviselnek". Mauter is abban látja a fényképnek, mint primer forrásnak legfőbb jelentőségét, hogy egyidőben keletkezik az eseménnyel, „viszont a festmények és grafikák az esetek többségében jóval az esemény után keletkeznek".

Next

/
Thumbnails
Contents