Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Művészeti tár - B. Kiss Éva: Művészeti tár a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Szerencsére szép számmal vannak a gyűjteményben a legigényesebb próbát is kiálló illusztrációk. Lötz Károly, Zichy Mihály, Aba-Novák, Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc neve fémjelzi ezt a sort. A grafikai anyag képezi azt a réteget a gyűjteményben, mely a gyűjtőkör szélesítésére igen sok lehetőséget kínál. A technika és művészet fejlődése a hagyományos grafika gyűjtése mellett számtalan más módon is lehetséges. Nem szabad a ma még kísérleti stádiumban lévő, új jelenségek mellett sem elhaladnunk, s egyoldalúan a múltra vonatkozó anyagot gyűjtenünk. ,,A múzeumok e tekintetben gyakran az aktivitás hiányával jellemezhetők" — írja Janus Durko lengyel muzeológus a múzeumok jelenkori dokumentációs tevékenységéről szólva. Éppen a művészetek fejlődésének törvényszerűségei igazolják, hogy valamennyi új, szokatlan művészeti jelenség vagy törekvés alaposabb vizsgálat után megmutatja tradicionális előzményeit. Az irodalmi múzeum sajátos jellege és helye a művészeti múzeumok között, új szempontú gyűjtés lehetőségét veti fel. Már utaltunk arra, hogy a művészetek minden korban bizonyos hasonló vonásokat mutatnak, kölcsönhatásban vannak egymással. Külön tudományág foglalkozik a művészetek egymáshoz való viszonyának vizsgálatával, az úgynevezett „összehasonlító" művészettudomány. Az irodalmi muzeológia számára az e kölcsönhatásból keletkezett tárgyi anyag gyűjtése muzeológiai feladatként kínálkozik. A jelenkor művészetét vizsgálva, különösen szembetűnő ennek a problémának sokféle megnyilvánulása. „A legújabb fejlődés eredményeképpen a művészeti ágak közötti határok átfolytak egymásba" — állapítja meg Adorno. „Egyes zenei technikákat nyilvánvalóan festői, az úgynevezett informel, vagy éppen a Mondrian-féle konstrukció ihletett meg. Több zenemű kottája a grafika felé hajlik." A kortárs művészetben az egyes művészeti ágak fő törekvésének látszik, hogy „művészetté" szintetizálódjanak. Gyakoriak a két, sőt több műfaj határán mozgó kísérletek. A legújabb tendenciák sem előzmény nélküliek. Ismeretesek Apollinaire képversei, Kassáknak a két műfaj határán mozgó művei. Sőt, a világirodalom és a régi magyar irodalom is számon tart ilyen és hasonló próbálkozásokat. Csak Zsámboki János, Lackner Kristóf, Koháry István XVI—XVIII. századi képverseire, emblémáira kell emlékeznünk. Az avantgardizmus csaknem valamennyi iránya felhasználta a szót, a betűt különböző kombinációkban. Ma a konkrét költészet, vizuális költészet kísérleteinek lehetünk tanúi, melyek egyszerre verbálisan, vizuálisan, sőt vokálisán jelennek meg, s esztétikai küldetésüket a szavak egymás mellé helyezéséből adódó sajátos relációkkal próbálják megvalósítani, itt tehát a szó, az irodalmi kifejezés eszköze, mint konstruktív rajzi elem jelenik meg. Nem hanyagolhatjuk el e szélsőségesnek tűnő jelenségek reprezentáns darabjainak összegyűjtését sem. A hagyományos grafika és a mellette megjelenő átmeneti műfajok kísérleti darabjainak gyűjtése mellett a múzeum feladata lehet a könyvművészettel kapcsolatos emlékek és az alkalmazott grafika (plakát, plakátterv, nyomat) gyűjtése is. Az irodalom története összefügg a könyv történetének fejlődésével. Nem szükséges hosszan fejtegetnünk, mennyire lényeges a könyv fejlődésével kapcsolatos emlékek gyűjtése az irodalmi múzeumban. Az irodalmi vonatkozású plakátok gyűjtése nemcsak azért fontos, mert könyvet, folyóiratot hirdet, vagy irodalmi mű filmen, vagy színházban való bemutatását, hanem éppen az utóbbi esetekben azért is, mert a plakát szintén egy megnyilvánulása több művészeti ág integrációjának (film, irodalom, képzőművészet). A könyvborító, nyomat, plakát (alkalmazott grafika) gyűjtését a grafikai gyűjteményen belül látjuk indokoltnak, hiszen sok esetben a könyvborítóterv,