Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Kiss József: Textológia és kézirattár

kéziratjegyzékek, állományismertetések hiánya. Ilyenek megjelentetése újabb nagy lépést jelentene a korszerű kézirattári adatszolgáltatás terén. A Petőfi Irodalmi Múzeum archívumának viszonylag kisebb mennyiségű, de annál értékesebb, nagy klasszikus íróink sok becses relikviáját tartalmazó kéziratanyaga kétségkívül megérdemelné, hogy belátható időn belül elkészüljön nyomtatott vagy sokszorosított katalógusa; ezt a textológusokon kívül bizonyára mások is gyakran és sok haszonnal forgatnák, gondoljunk például a vidéki és a határainkon túli kutatókra. Jóllehet a fentiekben a textológiai kutatás és a kézirattári munka egymásrautaltságát hangsúlyoztam, a továbbiak során ennek a viszonynak főként egyik oldaláról, ti. arról esett szó, hogy mit tesz és mit tehet a kézirattár a korszerű szöveggondozás szolgálatában. De azt hiszem, elegendő, ha csak röviden utalok arra, hogy a szövegkritikai irodalom, s kivált maguk a kész kritikai kiadások megfelelő módon viszonozzák ezt az értékes segítséget. Egy-egy klasszikusunk modern, teljes kritikai kiadása birtokában a kézirattáros megbízhatóan tájékozódhat az ismert, fennmaradt kézirathagyatékról s annak egyes darabjairól, viszonylag könnyen megállapíthatja a megszerzendő vagy feldolgozásra váró kézirat kronológiai helyét, szövegkritikai értékét, s lényeges információkat szerezhet sok egyéb, a kézirat feldolgozásával kapcsolatos kérdésben. Éppen ezért, véleményem szerint, a kézirattárosnak — a különféle kéziratjegyzékek és bibliográfiák mellett — elsősorban ezeket a kézirattár gyűjtőkörébe vágó kiadványokat kell a kezeügyében tartania. Voltaképpen saját korábbi szakszerű és gondos munkájának ellenértékét kapja vissza így — és más utakon-módokon is — kamatostul. Olyasféle, mindkét félre nézve hasznos „egymás kezére dolgozás" ez, mint — egy másik irányban — a textológusé és a műelemzőé: a korszerű műelemzés nem nélkülözheti a modern kritikai kiadás szövegét és jegyzetanyagát, de jó kritikai kiadás sem képzelhető el a különféle megközelítésű szövegelemzések legjobb eredményeinek ismerete nélkül. Ma, amikor a nehéz feltételek közt folyó filológiai kutatásnak szinte létérdeke az idő és az energia gazdaságos kihasználása, a gyümölcsöző kutatói együttműködés ilyen és hasonló példáinak felmutatása megszívlelendő tanulságul szolgálhat.