Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Martinkó András: A kézirat információi a tudományos kutatás számára
MARTI NKÖ ANDRÁS: A KÉZIRAT INFORMÁCIÓI A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZÁMÁRA Amikor felszólalásom címét megválasztottam, még úgy képzeltem, hogy egy eléggé elvont, valószínűleg nehezen követhető s terjedelmes bevezetővel kezdem mondanivalómat, melynek során kijelölöm a kéziratnak mint információforrásnak, információs kódnak, sajátos helyét, jellegét az információrendszerek között. Közben azonban annyi gyakorlati, sajátosan muzeológiai vagy legalábbis textológiai érdekű gondolat merült fel bennem, hogy mellőzve a teória zöld fáját, ezekkel a kevésbé imponáló, hétköznapi gondolatokkal állok elő. Annyit azért talán érdemes elmondani, hogy a kézirat nem jelszerű, arbitraire, motiválatlan jellegével válhat egy információt közvetítő eszközzé, mint például bizonyos szokásformák, a divat, a nyelv, vagy a művészetek, hanem objektív, anyagi voltával, csak eszköz, tárgy mivoltával. Funkciója implicit, mely csak egy más információrendszerbe átvéve válik relevánssá, ahogy motiválatlansága is irreleváns. Világosabban beszélve: a kézirat sok információértéke hasonlóságot mutat az anyagi, fizikai vagy biológiai jelenségekével: a láz például a szervezet részéről csak jelentés és funkció nélküli jelzés, ma azonban úgy dekódoljuk, mintha funkciója és jelentése lenne. Vagy vegyük pl. a napsugárzást: az egy színképű jelzésnyalábot az értelem (műszerek segítségével) felbontja több színsávra, információzónára, sőt nem érzékelhető információkat is kimutat vagy feltételez; mindezen dekódolás után, a visszacsatolás elve alapján az értelem most már több zónában, több csatornán át kap — vél kapni — információt, s most már ezt a több sávos dekódoló rendszert vetíti vissza a Napra, helyet adva az infravörös, ibolyántúli és még egész sereg elektromágneses és atomi sugárzásnak. Valahogy így lehetne ezt az információfolyamatot szemléltetni : ob J ektíV ' " *C~^)^ emberi vüág tárgyi világ V 7^ V Hogy a különbséget lássuk, a művészi kommunikációt is megpróbálom szemléltetni. (R = recipiens, befogadó.) Mű R Művész POOOOOÖ fcívl^*- Élmény Nyilvánvaló, hogy első tekintetre a kézirat mint információforrás közelebb áll az első modellhez. Ami benne mégis motiválatlanul jelszerű — tehát az ember alkotó, alakító munkájára vallóan belé van programozva —, pl. a kézirat formája, színe, az írás duktusa, iránya, sok .tekintetben még. a kézirat anyaga 65
