Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Kézirattár - Tóth András: Levéltáraink irodalomtörténeti vonatkozású anyagáról

TÓTH ANDRÁS: LEVÉLTÁRAINK IRODALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSÚ ANYAGÁRÓL A levéltárakat elsősorban, mint a történettudomány elsőrendű forrásbázisát becsüljük és tartjuk számon, s természetesen alakult ki az a vélemény, hogy ez a szerep az irodalomtudomány vonatkozásában a kézirattárakra vár. Ezért véljük fontosnak, hogy könyvtáraink és egyéb hasonló jellegű funkciót ellátó tudományos intézményeink kéziratos anyagát egyre fokozódó munkaütemmel, elmélyüléssel, a szempontok és a technikai módszerek célravezető koordinációjával tegyük használhatóvá, hozzáférhetővé. Ez a kézirattárak magától értetődő feladata, melyet minden tár a maga sajátlagos jellegének megfelelő eljárásmóddal igyekszik ellátni. Eltekintve most a két terület, levéltár és kézirattár sajátlagos módszertani kérdéseitől, komplex szemlélettel most a levéltárakban őrzött (természetesen elsősorban történeti vonatkozásban fontos) forrásanyag irodalomtörténeti jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet, s szeretném egyúttal jelezni, hogy ezen a téren is kívánatos lenne bizonyos munkafolyamatok szervezettebbé tétele, az intézményközi együttműködés kifejlesztése. A jelenlegi keretek nem teszik lehetővé, hogy országos vonatkozásban nyújtsak általános kitekintést; csupán a tudományos kutatás számára leglényegesebb és legjobban ismert Magyar Országos Levéltár anyagára irányítanám a figyelmet. Mielőtt a lényegre térnék, egy közismert tényt szeretnék hangsúlyozni: a kifejezetten történeti vonatkozású levéltári anyagnak is számos irodalomtörténeti kapcsolata van oly mértékben, hogy sokszor szinte lehetetlen határt vonni a két terület között. Gondoljunk csupán pl. a Rákóczi Ferenccel vagy a Martinovics Ignáccal kapcsolatos kutatásokra, publikációkra, melyeket egyforma haszonnal forgathat a történész és az irodalomtörténész. Ha tehát közéleti szerepet is játszott íróról van szó (említhetjük itt még a számos közül Kölcsey Ferenc nevét), akkor elkerülhetetlennek tűnik az általános politikai történeti levéltári anyag áttekintése is (az utóbb említett példa esetében a megyei levéltári szintet sem hagyva figyelmen kívül). Vannak azonban levéltárainkban olyan, kisebb-nagyobb fondok és állagok, melyek tekintélyes részükben, néha teljes egészükben irodalomtörténeti vonatkozásúak — különösen akkor, ha az irodalomtörténet fogalmát szélesen értelmezzük és bizonyos művelődés- és oktatástörténeti mellékszempontokat is figyelembe veszünk. Itt elsősorban az Országos Levéltár helytartótanácsi levéltára (az ún. ,,C" szekció) anyaga jelentős. A legmagasabb kormányzati szervek, a magyar (és az erdélyi) kancellária irattárai magas politikai szintjük, ill. központosított (ügyosztályokra nem bomló) jellegük miatt csak kivételes esetben nyújtanak, s akkor is csak igen alapos kutatást igénylő módon, az irodalomtörténet számára jelentős anyagot. (Kivételként említhető a tiltott és megengedett könyvek 1837—1847-es évkörből való, meglehetősen teljes —• másutt is 60 található — jegyzéke az Erdélyi Kancellária levéltárában.)