Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - B. Kozocsa Ildikó: Könyv- és kézirat-restaurálás a múzeumi gyűjteményekben

anyagi problémáktól, a külső kapacitás is igen szűkös. Saját restaurálóműhely létesítéséhez műszaki fejlesztésre van szükség, de a költségek elég hamar megtérülnek. Múzeumi könyvtárban elég egy-két személyes műhelyt berendezni, ez a restaurálásra szoruló anyag mennyiségétől függ, esetenként talán egy másodállásban foglalkoztatott restaurátor is el tudja látni a feladatokat. Ahol könyvkötő műhely van, sokkal könnyebb a helyzet, mert szükség esetén egyes gépek a két műhely személyzete által közösen is használhatók. Semmiképpen sem szabad azonban azt a legolcsóbbnak tetsző megoldást választani, hogy a bármily ügyes, de restaurálási gyakorlattal nem rendelkező könyvkötőt bízzuk meg restaurálási feladattal. Mivel a megelőző állományvédelemnek szerves része a helyes raktározás, a következőkben néhány alapvetően fontos ilyen követelményre utalnék. Igen fontos arra törekedni, hogy a könyvtárakban általában, de elsősorban a raktárakban a levegő relatív nedvességtartalma és hőmérséklete ne mutasson számottevő ingadozásokat. Magyarországon az elfogadott maximális érték 65%, minimális 45—50%, 16—18° C hőmérséklet mellett, legfeljebb napi két fok ingadozással. Az állományt védeni kell a levegő káros alkotórészei ellen. A kéndioxid, illetve a kénsav romboló hatást fejt ki a papírra és a bőrkötésekre egyaránt, törékenységet idéz elő mindkét anyagnál. A védekezésnek szinte egyetlen, de legtökéletesebb módja a levegő megszűrése, a légkondicionálás lenne, ez azonban igen költséges megoldás. A kéndioxid, illetve kénsav által már megtámadott könyvtári anyag kezelése a restaurátor feladata. A szervetlen és szerves por káros hatása az állományban mechanikai, kémiai, bakteriológiai lehet. A védekezés módja a légkondicionáláson kívül a raktárakban: könnyen tisztítható, lemosható falak, padló és berendezés, rendszeres, évenként kétszeri portalanítása, takarítás, baktericid-lámpák alkalmazása. A hő- és fényártalom ellen is óvni kell a könyveket. A fény és hő által előidézett oxidációs folyamat a lignin tartalmú papírokban okozza a legsúlyosabb károkat. Az ibolyántúli sugárzás hatására a papír megsárgul, a színek megfakulnak, végül a papír törékennyé válik. A védekezés módja: a könyvtárakba, raktárakba beáradó fény, különösen a napfény megszűrése vagy sárga színű vászonrolókkal, vagy reluxával. A könyvtár állományába más tárolóhelyről, raktárból bekerült anyagot, a fertőzés veszélyének elkerülése céljából, minden esetben át kell vizsgálni. Ha csak némi gyanú is felmerül, amely az ilyen anyag fertőzöttségére utal (rovarrágások, penészfoltok), azonnal el kell ezt az anyagot különíteni. A fertőtlenítést nagyobb mennyiségű anyag esetén gázkamrákban kell végrehajtani, kisebb mennyiségű anyag esetén jól záródó ládákban, vegyszerek párologtatásával is megoldható. Ha csak néhány könyv fertőzött rovar által, ezek folyékony rovarirtó befecskendezésével is fertőtleníthetők. Ezek az óvó, megelőző fertőtlenítő rendszabályok a könyvtári anyag egészére vonatkoznak. A különgyűjtemények anyaga azonban a raktározás és használat folyamán e rendszabályokon túlmenően, különleges védelmet, kezelést igényel. Hogy a kéziratokat hogyan tároljuk, erre itt csak néhány fontosabb megjegyzésem lenne. A ritkabecsű kéziratokat, köteteket, kódexeket tűzbiztos páncélszekrényben kell tárolni, minden kódexet, kéziratot, kötetet külön dobozban. A dobozokon szellőzés céljából nyílást kell hagyni. Helyes, ha a bőrkötések — különösen a fémveretekkel, csatokkal ellátott kötések — védelme érdekében a dobozokat kibéleltetjük olyan textíliával, amelyet a rovarok nem támadnak meg. Legjobb ilyen szempontból a gyapot és a vászon. Még jobb, ha előzőleg a textíliát rovarűző szerrel kezeljük, vagy puha felületű papírt, szűrőpapírt itatunk át ilyen rovarűző szerekkel.