Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Kozocsa Sándor: Az irodalmi múzeum könyvtáráról

KOZOCSA SÁNDOR: AZ IRODALMI MÜZEUM KÖNYVTÁRÁRÓL Botka Ferenc előadása igen helyesen és találóan emeli ki az irodalmi múzeum könyvtárának minden más könyvtári típustól eltérő funkcióját, azt, hogy a műnek elsősorban anyagszerűséget kell figyelembe venni. Ezért alapvető az irodalmi múzeum könyvtárának állománygyarapítása szempontjából az első kiadások megszerzése. Ennek jelentősége felmérhetetlen, és a jövőbe mutat, hiszen biztosítja a műalkotás teljes, sértetlen szövegének megőrzését, és a támpéldányt. Ezen a területen további feladat, hogy az első kiadásoknak lehetőleg külső formájában is sértetlen, teljes, tehát borítóval, eredeti kötéssel rendelkező példányáról, valamint kiadás- és borítóváltozatairól kell gondoskodni, így pl. Ady 1899-ben megjelent Versek c. kötetének samoá és halványzöld változatairól. A borítófedél megőrzésére, pontosabban meg nem őrzésére csupán egyetlen elrettentő adatot említek: 1897-ben Nagybányán jelent meg Morvay Győző Magyarázó jegyzetek Az ember tragédiájához c. könyve, a borítólapot Ferenczy Károly készítette, ez azonban egyetlen fővárosi könyvtár példányában sincsen meg, sőt mindössze egy hiánytalan kötetet ismerek! Másfajta, szinte nehéz, de elkerülhetetlen feladat a tartalmas dedikációk megszerzése, mert ezek az ajánlások kiegészítik vagy megerősítik az íróra, a korra vonatkozó ismereteinket. Egyetlenegyre hivatkozom: Karinthy Frigyes Nem mondhatom el senkinek c. könyvét 1929-ben, az ismeretes Ady elleni kirohanások és gyalázkodások idején a következőképpen ajánlotta: „Kosztolányi Dezsőnek, a barátnak, de inkábbinkább ellenségnek. Be! Karinthy Bandi." Mennyi elmarasztalás és milyen félreérthetetlen állásfoglalás húzódik meg az „inkább-inkább ellenség" megfogalmazásában, a csúfolódó ,,Be!"-ben és főleg a „Karinthy Bandi"-ban! Az is érdeme az előadásnak, hogy nyomatékosan felhívja a figyelmet a periodikák, az aprónyomtatványok, az újságkivágatok, valamint a gépiratok gyűjtésére. Ezt a sort kiegészíteném az írói ex librisekkel. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az irodalmi múzeum könyvtárának gyűjtőköre idővel kiterjedjen a főbb világirodalmi alkotások magyar fordításaira és az eredeti művekre. Irodalmunk és íróink nemzetközi kapcsolatainak értékes írásos dokumentumait, tárgyi emlékeit meg kellene menteni az elkallódástól, megsemmisüléstől. Ez az anyag szintén több, mint pusztán kiállítási érdekesség, új szempontokat, ismereteket adna az irodalomtörténeti kutatás, a műelemzés és a hatásvizsgálat számára. Felhívom a figyelmet a zürichi Bodmer-gyűjteményre, erre a hatalmas anyaggal és másfél évszázados hagyománnyal, bőséges tapasztalatokkal rendelkező világirodalmi múzeumra, amely sok tekintetben követésre méltó példa lehet. Végül következzék néhány gondolat az irodalmi múzeumnak az irodalmi bibliográfia jövője iránti kötelességéről. Hazánkban, sajnos, nincsen bibliográfiai és dokumentációs központ, felállítására jelenleg talán nem is lehet számítani. A szakbibliográfiák elkészítését tehát a következő évtizedekben is a különböző 30 szakterületek, tudományágak erre alkalmas és áldozatkész intézményei kell