Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
III. AZ IRODALMI MÚZEUM TUDOMÁNYOS MUNKÁJA ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI - Csaplár Ferenc: Tudományos kutatómunka a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Folyamatosan látnak napvilágot szépirodalmi és szakfolyóiratainkban az ezzel kapcsolatos előtanulmányok, Czére Béla, Petrányi Ilona, Taxner Ernő, illetve Kabdebó Lóránt írásai. 1972-ben a múzeum tudományos konferenciát rendezett a Nyugat folyóiratról és koráról, s közzétette a tanácskozás anyagát. A népi írók közül Tamási Áron munkásságának irodalomtörténeti-kritikai értékelése készült el a Gondolat Kiadó sorozata számára kismonográfia formájában. Taxner Ernő 1973-ban megjelent Tamási-könyvének érdeme mindenekelőtt az, hogy a mítoszokkal szembefordulva rajzolja meg a huszadik századi magyar irodalom egyik legeredetibb alkotóegyéniségének pályaképét. Részben a munkatársak egyéni kutatási ambícióiból következően, részben pedig a kritikai kiadásokhoz kapcsolódva folytatódnak a régebbi magyar irodalomra vonatkozó kutatások. 1972-ben Írók, érzelmek, stílusok címmel kötet jelent meg Baróti Dezső tanulmányaiból, mely képet ad Barótinak a XVIII. századi irodalmunk, valamint a Radnóti-életmű kutatása során eddig elért eredményeiről. A felvilágosodáskori irodalmunkról a kötetben megjelent s az azóta írt tanulmányokban egy monografikus összefoglalás lehetőségei rejlenek. Taxner Ernő Vörösmarty drámaírói munkásságának értékelésén dolgozik diszszertációs célzattal. Tovább folytatódik — Szekeres László, illetve Láng József és Rigó László munkája révén — a Jókai-, illetve az Ady-kiadás köteteinek összeállítása és sajtó alá rendezése. A szerényebb méretű művészettörténeti kutatások az Akadémia Művészettörténeti Intézete szervezésében készülő Kézikönyv tervezete szerint folynak, mégpedig a századfordulókori művészetpártolás és a huszadik századi iparművészet vonatkozásában. A Bauhaus örökségéről és a gödöllői művésztelep iparművészeti törekvéseiről megjelent cikkek — Bánszky Pálné írásai — e munka első eredményei. Meggyorsultak az irodalmi muzeológia alapjainak megteremtése érdekében folyó munkálatok. A múzeum 1973. évi tudományos konferenciája nemcsak azért volt úttörő jelentőségű, mert összefoglalta az eddigi eredményeket, hanem azért is, mert ösztönzést adott többek között az irodalmi topográfia elvi kérdéseinek további tisztázásához s a magyar írók ikonográfiájával kapcsolatos szervezett kutatómunka megindításához. A múzeum vezetősége az évkönyvek anyagát 1972 óta egy-egy évfordulóhoz kapcsolódva, tervszerűen egy-egy nagy téma köré csoportosítva alakítja ki. 1972-ben Illyés Gyula életútját felmérő kötet, 1973-ban pedig Petőfiről szóló tanulmánygyűjtemény jelent meg. E két kiadvány nagy sikere azt bizonyítja, hogy célszerű volt az évkönyvek szerkesztési elveinek megváltoztatása, külső munkatársak fokozottabb bevonása. A tanulmányanyag színvonala egyenletesebbé vált, megnőtt a kötetek szakmai értéke és használhatósága, hatásosabban dokumentálódhat a múzeumban folyó kutatómunka és tudományszervezési tevékenység, az irodalmi élet vérkeringésébe való bekapcsolódás szándéka. Az intézmény 1972 óta otthont ad a Goethe Társaság üléseinek. A munkatársak aktívan részt vesznek a különböző tudományos és szépirodalmi műhelyek, az akadémiai szakbizottságok és munkacsoportok, a folyóirat-szerkesztőségek munkájában, irodalmi és színházi kritikáikkal rendszeresen szerepelnek folyóiratainkban és napilapjainkban. Ez a tevékenységük hűen tükrözi a Petőfi Irodalmi Múzeumnak azt a szándékát, hogy nemcsak országos és nemzetközi kutatási tervek végrehajtásából vállal részt, hanem kulturális életünk mindennapi teendőiből is.
