Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
III. AZ IRODALMI MÚZEUM TUDOMÁNYOS MUNKÁJA ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI - Csaplár Ferenc: Tudományos kutatómunka a Petőfi Irodalmi Múzeumban
franciaországi kapcsolatairól, a pozsonyi írók Kiadóvállalatáról s a bécsi Máról tett közzé új adatokban gazdag tanulmányokat. Az irodalmi muzeológia, illetve az irodalomtörténet és a művészettörténet párhuzamos jelenségeinek vizsgálata a XIX. század első felére szorítkozott. V. Zibolen Ágnes tanulmányai elsősorban Jókai és Kisfaludy Károly képzőművészeti tevékenységéről tartalmaztak új anyagot, meglátást. A múzeum munkatársai által az alapítástól 1970-ig végzett tudományos kutatómunka összességében nem nyújt egységes képet. Belső aránytalanság, a szervezés, a céltudatos irányítás hiánya jellemzi, spontán módon egyes munkatársak tudományos érdeklődésének és ambícióinak függvénye volt. Ennek következménye például az, hogy a művészettörténeti kutatások olyan területen folytak, mely távol esett attól, ami az intézmény vállalt és meghirdetett programja volt. A tudományos tevékenységnek ezt a véletlen- és ötletszerűségét jól tükrözi az egyes évkönyvek tanulmányanyaga. A kutatási területet illetően egymástól nagyon messze álló, sokszor színvonalban is egyenetlen írások kerültek egymás mellé, s így nemcsak az évkönyvek, hanem maguk a legjobb tanulmányok is csak nehezen vagy éppenséggel alig tudták magukra terelni a szakma, s különösen a közvélemény figyelmét. A kívülálló számára a múzeumban folyó tudományos tevékenység az évkönyveknek e szerkesztési módja miatt a valóságosnál kisebb értékűnek tűnt fel. A múzeumban 1970 folyamán személyi változások következtek be. Az új vezetés legfőbb célja az volt, hogy megteremtse az intézmény szakmai egyensúlyát: a gyűjteménygyarapítás megalapozottsága, a feldolgozó munka szakszerűsége, a kiállítások színvonalának emelése érdekében saját kutatói bázist hozza létre, s a múzeumot bekapcsolja a tudományos közéletbe, a magyar irodalomtörténet-írás egyik műhelyévé fejlessze. Az irodalomtörténeti és művészettörténeti kutatásokat két alaptémakör kimunkálására: a szocialista irodalom múltjának és a Nyugat-mozgalom történetének feltárására koncentrálta. Ez a programkijelölés a lehetőségek és tennivalók mérlegelésén alapult, higgadtság s ugyanakkor igényesség, vállalkozókedv tükröződött benne. A szocialista irodalom múltjának és a Nyugat-mozgalom történetének a feltárása ugyanis irodalomtudományunk legaktuálisabb, leghalaszthatatlanabb feladatai közé tartozik. Ezen a két területen a gyűjteményezés, a feldolgozás, a népművelés és a tudományos kutatás vonatkozásában egyaránt úttörő jellegű munkát lehet végezni. A vezetés az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében folyamatosan megerősítette a kutatói gárdát, ésszerűsítette az intézmény belső struktúráját, kapcsolatot teremtett az irodalomtudomány hazai műhelyeivel és több külföldi testvérintézménnyel, akadémiai kiadványsorozatok gondozásába kapcsolódott be, sőt külső munkatársak bevonásával újakat is indított, koncepciózusabbá tette évkönyveinek szerkesztését, kiállításpolitikájában pedig arra törekedett, hogy néhány vállalkozással elébe menjen az irodalom- és művészettörténeti kutatásoknak. A szocialista irodalmi múlt feltárása, történeti és kritikai értékelése a hazai irodalomtudományi kutatási program keretében s ugyanakkor ezen túlmenően nemzetközi kooperációs terv szerint folyik. A múzeum az ezzel kapcsolatos konkrét feladatok megoldását a hazai irodalomtörténetírói műhelyek közül az MTA Irodalomtudományi Intézetével és az ELTE modern magyar irodalmi tanszékével, nemzetközi vonatkozásban pedig a moszkvai Gorkij Intézettel, valamint a bolgár, a lengyel és a német akadémiai munkacsoportokkal együttműködve végzi.
