Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)
II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Kovács József László: A magyar irodalom topográfiai kérdései
Ugyanezt hangsúlyozza Boros Lajos 1959-es kiegészítéseiben: „Esetleg a mű területe kiterjeszthető lenne az 1920 előtti Magyarország egészére, mint Radocsay Dénes és Garas Klára művészettörténeti műveiben már történt erre példa. így elkerülhető lenne az a fonákság, hogy egy írónak viszonylag lényegtelen tartózkodási helyéről értesülünk, születési vagy halálozási helyéről pedig nem." Mivel topográfiánk arra törekszik, hogy számbavegye a magyar irodalom minden fontos emlékhelyét, valóban teljességre kell törekednünk. Topográfiánkban az ábécé betűrendjét követve osztunk be egymás után minden helységet, ha más országban van, zárójelben adva az ország nevét is, pl. : Párizs (Franciaország), Pozsony (Bratislava-Pressburg, Csehszlovákia). Heidelberg (Német Szövetségi Köztársaság) egyike pl. a magyar kultúrtörténet fontos helyeinek. Jelentős pályaszakasza Szenczi Molnár Albertnek; de itt tanult egykor David Pareusnál Geleji Katona István és Boyti Veres Gáspár történész, 1912—1918 között Lukács György. A heidelbergi címszóban szerepel az 1661-ben itt járt Bethlen Miklós is, de ugyancsak ő Utrecht és több angliai város kapcsán is említést nyer majd. Külön tartalmas címszót jelent majd topográfiánkban Franciaország. Bölöni György, Gábriel Asztrik, Sőtér István munkái nyomán már III. Béla korában kell a Sorbonne-on megjelenő magyarokkal a Párizsban járók sorát kezdenünk. Magyarországi Sándor testvér, Nicolaus Nicolai és Petrus de Vrebel a Sorbonne első magyar magisterei. A Párizs címszó Gosztolányi János XVI. századi humanista győri püspök nevét is őrzi, de a civis mundanus Dudits Andrásét is. Sámboky János Henri Estienne és Plantin nyomdászokkal barátkozik, és átplántálja az európai divatnak örvendező emblematikát hazánkba. Még Ronsard is sejteti a Franciade-ban magyar-Duna menti származását, de a Duna partjára helyezi Sicambriát, Szenczi Molnár Marót és Béze szövegeit fordítja magyarra, Pierre de Ramée-t mi Ramusnak ismerjük, és művéből Apáczai tollán Magyar logikácska lett. Párizs-élményünkhöz tartozik a Sáros grófja néven Franciaországban, a párizsi szalonokban feltűnő Rákóczi, Voltaire nevéhez Fekete János neve kapcsolódik, aki versei ízét tokaji borokkal javítja-társítja, de a mester így is Fekete gróf borait tartja jobbnak. A Franciaországban sohasem járt Csokonai „ember és polgár" akart lenni, „Erémi szállást" keresve legmélyebben élte át a kor francia műveltségét. Jókait Petőfi mutatta be úgy, hogy „igazi francia", és Petőfi is a „fényes Franciaországot" akarta látni, csak Cs. Szabó László képzelte végig, hogy mi történt volna a költővel, ha nem Erdőd, hanem Párizs felé indult volna a postakocsi .. . Justh Zsigmond, a Nyugat egy egész nemzedéke vetette Párizsra vigyázó szemeit, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád hozza közel hozzánk a francia szellemet. Bölöni György igazi Adyja mindenkinél közelebb hozza hozzánk a Rue de Constantinople szállóját, ahol a költő valóban a III. emelet 36-ban lakik (Hotelszobák lakója), de Ady-emlékhely a „Hotel du Pantheon" is, ahol Ady ItókaBölöniné szobájában kezdte írni az Özvegy legények táncát, hogy majd Lédáéknál, a Rue de Levis-n fejezze be. És folytathatjuk a topográfia Párizs címszavát Radnóti 193l-es útjával, a gyarmatügyi kiállítás élményeivel, de 1943-ban is az 1939-es július 14-i parádé képei rémlenek fel a költőben, amikor emlékeiben:
