Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

II. A MÚZEUM KÖZMŰVELŐDÉSI MUNKÁJÁRÓL - Irodalmi muzeológia az országban - Tüskés Tibor: Az irodalmi emlékanyag védelme vidéken

IRODALMI MUZEOLÓGIA AZ ORSZÁGBAN TÜSKÉS TIBOR : AZ IRODALMI EMLÉKANYAG VÉDELME VIDÉKEN Még pontosabban: egy olyan — gazdaságilag jól fejlett — megyében, Baranyában, és egy olyan vidéki — sok tekintetben jogosan „kulturális városnak" mondott — százötvenezer lakosú nagyvárosban, Pécsett, ahol hagyománya sincs az irodalmi muzeológiának, s a jelenben sem folyik az irodalmi relikviák szervezett védelme. Baranyában és Pécsett nincs egyetlen irodalmi emlékhely, múzeumnak berendezett irodalmi emlékház vagy emlékszoba. Továbbá a megyei hatáskörű múzeumi hálózat — a Janus Pannonius Múzeum — sem végez hangsúlyozott irodalmi muzeológiai feladatot. 1. Az elvi kérdésben, abban, hogy az irodalmi emlékanyagot vidéken is védeni kell, abbari, hogy valamiféle irodalmi muzeológia vidéken is folyjék, azt hiszem, könnyű egyetérteni. Már bizonyos probléma származhat a gyakorlatból, abból ti., hogy az irodalmi emlékanyag védelme és őrzése mire és meddig terjedjen ki. Az ütközések és átfedések elkerülése végett tisztázni kellene a vidéki muzeológia sajátos feladatait, világosan meg kellene jelölni gyűjtőtevékenységének a határait. Amennyire nyilvánvaló, hogy ha például Pécsett találnának egy József Attila-kéziratot, akkor annak a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban volna a helye; épp annyira magától értetődőnek látszik, hogy az irodalmi muzeológiának vannak olyan sajátos feladatai, amelyeket vidéken, csak vidéken lehet — és kell — a legjobban, a legcélszerűbben megoldani. A legrokonszenvesebb példák közül való a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium kezdeményezése. A gimnázium arra vállalkozott, hogy összegyűjtse mindazt az anyagot, ami Németh László pedagógiai tevékenységével kapcsolatos. Ha valahol születik egy ilyen gyűjtemény, akkor azt aligha lehetne alkalmasabb helyen létrehozni, mint abban a városban és abban az iskolában, mely Németh László tanári működésének és pedagógiai kísérleteinek a színhelye volt. Ugyancsak elfogadható vélemény, hogy például a jelentős vidéki irodalmi társaságok irat- és emlékanyagát ott gyűjtsék össze és őrizzék meg, ahol a társaságok tevékenységüket kifejtették. Éppen ezért sajnálatos, hogy például a nagy múltú pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság egykori társelnökének, Fischer Bélának a levelezése — közte a társaság működését dokumentáló számos fontos irat, több Kodolányi-levél — a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került, mivel Pécsett annak idején nem akadt intézmény, amely pénzt adott volna érte. 2. Az irodalmi emlékanyag védelme vidéken elodázhatatlan feladat. A megoldást sürgeti, hogy, tapasztalatom szerint, egyrészt vidéken található a legnagyobb számban a még összegyűjthető anyag, vidéken igen nagy érték, számos muzeális becsű emlék kallódik magánosok és intézmények kezén; másrészt az emlékek vidéken mennek leghamarabb veszendőbe, itt vannak a végső pusztulásnak legjobban kitéve. 211