Illés László szerk.: Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11. Népművelési Propaganda Iroda Kiadó,Budapest, 1974)

I. A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIRŐL - Könyvtár és dokumentáció - Botka Ferenc: Könyvtár és irodalmi muzeológia

KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓ BOTKA FERENC: KÖNYVTÁR ÉS IRODALMI MUZEOLÖGIA 1. AZ IRODALMI MÜZEUM KÖNYVTÁRÁNAK HELYE KÖNYVTÁRI HÁLÓZATUNKBAN A múzeumi könyvtárak szerves alkotóelemei a múzeumok munkájának. Gyűjtőkörük, funkciójuk ugyan jóval szűkebb, mint a közművelődési könyvtáraké, mégis igen jelentős szerepet játszanak nemcsak a múzeumügy terén, hanem egész kulturális életünkben. Valamennyi múzeumi könyvtár ugyanis tudományos szakkönyvtár, amely egy-egy intézmény profiljához alkalmazkodva gyűjti a tudomány egy-egy meghatározott területének irodalmát, megteremtve az előfeltételét a múzeumokban folyó tudományos munkának. Különösen jelentősek azon múzeumaink könyvtárai, amelyek tudományági szakkönyvtárakként az adott tudományágon belül országosan is a legnagyobb és legteljesebb gyűjteménnyel rendelkeznek. Jelentőségük így messze túlnő egy-egy adott intézmény kiszolgálásán, hiszen a kérdéses szakterület alapvető könyvtári bázisaként közvetlen segítséget nyújtanak kutatásaihoz, továbbfejlesztéséhez. Funkcióját tekintve az irodalmi múzeum könyvtára alapvetően különbözik a múzeumi hálózat könyvtártípusától. Itt ugyanis a könyv nemcsak az irodalomtudományi kutatás eszköze, hanem kortörténeti dokumentum is: kiállítási tárgy, amely a maga fizikai megjelenésében, a kiállítások tablóin és vitrinéiben az intézmény művészi és népművelési munkájának is részévé válik. Egyetlen kiállításunk sem képzelhető el könyvek és periodikumok nélkül, legyen az akár biografikus vagy tematikus tárlat. A sajtótermékek vizsgálatakor meg szokták különböztetni azok eszmei, tartalmi vonatkozásait és külső fizikai megjelenítésüket. A közművelődési könyvtárakban közömbös, hogy egy-egy adott művet milyen kiadásban adunk az olvasó kezébe, hiszen ebben a relációban a mű tartalmi közvetítése a fontos. A tudományos kutatás szempontjából már nem közömbös, hogy a mű melyik kiadása kerül a kutató elé, különösen nem, ha az szövegkritikával foglalkozik. Még fokozottabban áll ez az irodalmi kiállítások rendezése alkalmával. Itt ugyanis az a cél, hogy a műveket legelső, eredeti formájában mutassuk be a szemlélőnek. A kiállító nemcsak a mű eszmei, tartalmi vonatkozásait kívánja megmutatni, hanem azt a közeget, amelyben a mű legelőször megjelent. A kiállító történelmet idéz, tehát elsőrendű fontosságú számára, hogy a sajtótermék fizikai állaga: papíranyaga, kötése, tipográfiája, művészi megformálása is képet adjon arról a jelenségről, ami a kiállítás tárgya. Az eredetiség, a korhűség követelménye nemcsak az önállóan megjelent kötetekre vonatkozik, hanem az egyéb sajtótermékekre is, mindenekelőtt a folyóiratokra és a kisnyomtatványok különféle fajtáira is, hiszen azok egyediségükben ugyanazt a funkciót látják el, mint a művek korabeli kiadásai. 19