V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
6-án jelent meg. Az olyan versek esetében, melyek (az 1846 végével lezárt) Összest Költeményekben sem jelentek meg (mint éppen a Világgyűlölet sem, s vajon miért nem?), az ember már-már kételkedik még az 1846-os eredetben is. Már csak azért is kétely támad az emberben, mert Petőfi az eredetileg év-hó-nap dátumot jelző címeket később jobbára más címekkel helyettesítette, s ezzel mintegy kiemelte az időmezőnek koordinátákkal pontosan meghatározott egy konkrét pontjáról. A Borús, ködös őszi reggel... eredeti címe: October 1846; az Újonnan visszajött a régi baj-é Martius 1. 1847. ... Ki tudja, hány más költeménynek volt még pontos dátum a címe (alcíme vagy keltezése), melyet most csupán a kötet (kötet-terv) sorrendje alapján állítunk kronológiai rendbe! És milyen tudományos magabiztossággal! A Szabadság, szerelem! mottóról kijelentjük, hogy az pontosan 1847. január 1-én keletkezett, a Szent sír-t beosztjuk 1847. januárra — holott csak ez év június 23-án jelent meg, s ha valami dátumhoz köthetjük, az ápr. 21., Rákóczi halálának napja, melyről Petőfi egy év múlva is megemlékezik. 8 E téren olyan ..lelkiismeretesek" vagyunk, hogy még a nyilvánvaló pontosabb keltezés lehetőségéről is lemondunk. Az Arany Jánoshoz c. vers az Aranyhoz írt, 1847. febr. 4-i keletű levélen van rajta, — ám a kiadások megelégszenek ilyen nagyvonalú keltezéssel: 1847. február. A közléssel kapcsolatos kronológiai nehézségek egy további faját képviselik azok a versek, melyeket Petőfi együtt, egy csoportban, gyakran közös összefoglaló cím alatt publikált, kötetében is együtt hagyja (az ÖK-ben azonban külön cím alatt hozza és hely szerint is külön jelöli őket), — holott egészen bizonyos, hogy az így együtt megjelent költemények nem egyidősek, föltétlenül még csak kronológiai közelségben sem kellett születniük, s a közlésben követett sorrend semmiképp sem jelent időrendi sorrendet is. Erre példaként megemlíthetjük a Pesti Divatlapban, illetve az Életképekben megjelent „Népdal"-okat vagy ,,Epigrammák"-at (Esik, esik esik... és társa, illetve Halálom, Szemfájáskor stb.), melyeket Petőfi nyomán, illetve kötetsorrendje alapján kétely nélkül 1844^re, annak is őszére vagy éppen decemberére keltezünk, holott semmi, de semmi közvetlen bizonyíték nincs rá, hogy valóban oda is valók. (Feltehetőleg van köztük 45-ös vers is.) Az ilyen csoportosan közölt versek kronológiája azonban legtöbb kérdést mégis a Felhők esetében vet fel. Annyit ugyan a legutóbbi kritikai kiadás is •— helyesen és joggal — megjegyez, „Petőfi valamennyit 1846. évi költeményei közé sorolja, noha valószínű, hogy egy részük még 1845 őszén készült". 9 Bizonyosra vehető, hogy ez így van, sőt „Felhők" még a Felhők után is készültek, de mit tehet a sajtó alá rendező? Hozza mind az 1846-os versek között. Amíg nem akad valaki bátor ember ... Ez nem én leszek . . . De azért azt megígérem: kerülni fogom, hogy egy-egy korábbi vagy későbbi Felhő-darabot nagyon messze elszakítsak egymástól, vagy olyan verseket, mint Halhatlan a lélek..., Láttál-e a róna felett. . ., a Reszket a bokor, mert. . . tőszomszédságában hozzak. Az egyik előbbi kapcsán a kiadás (II. 374) megint csak helyesen veszi észre a Felhőkkel való rokonságot, de — úgymond — „mégsem valószínű, hogy a Felhők korszakából való. A [47. jan. 12. keltezésű] cenzúrapéldányban a Karácsonkor c. vers előtt áll, tehát [!] úgy látszik, az 1846. évtől búcsúzó költő hangulatá8 Lapok Petőfi Sándor Naplójából. PÖM. V. k. 1956. 87. 9 PÖM. II. k. 1951. 359.
