V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
a másik iskolatárs, Orlai (Jókai osztálytársa) azonban egy szóval sem utal a színházlátogatás efféle akadályaira, amikor Petőfinek Szathmáryné iránti rajongásáról s Kozma Sándor színbírálatáról szól. Pedig a költő feltehetően többször látta Szathmáryné játékát, s Kozmának legalább azt a 6—8 előadást meg kellett tekintenie, amelyeket pápai levelében cím szerint vagy közvetve említ. Ennek a Leveldi névvel, tehát a Kozma-család előnevével jegyzett cikknek a szerzősége aligha lehetett titok Pápán, s tudomással kellett bírnia róla Bocsor István professzornak is, kinek felesége Kozma nővére volt. 33 Jókai szerint csak a jogászok járhattak szabadon a színházba, 34 a bölcsészek nem (ő Orlaival együtt a 2. bölcsészeti, azaz fizikai osztályba járt). Ügy látszik, hogy Jókai — a „mintadiák" — a betű szerinti előírásokra, Orlai pedig a tényleges gyakorlatra emlékezik, ez utóbbira pedig az vet jellemző fényt, hogy az ún. Iskolai szék, melynek hétről-hétre hozott számos és szigorú büntetését a máig fennmaradt Igazgatói könyv rögzítette, az egész színházi idény alatt senkit nem int, dorgál vagy fenyít meg színházlátogatás miatt, holott pl. kocsmázás címén szigorú büntetéseket szab ki, egy ízben éppen Kozma Sándorra is. Alább majd megemlékezünk arról, hogy a kollégium ifjúsága ünnepelte és megajándékozta a Pápán vendégszereplő Egressyt; képtelenség feltételezni, hogy ugyanakkor eltiltották volna a diákokat a színház látogatásától vagy hogy csak a jogászokat engedték volna oda. Aligha tekinthetjük véletlennek, hogy a győri társulat vendégjátékának vége felé, jún. 8-án a Képzőtársaságban Pap Dienes Schillernek éppen azt a prózai írását mutatja be mint műfordítói munkát, amelyben a német költő a színház erkölcsnemesítő szerepéről értekezik. 35 S hogy ennek műfordításra való kiválasztásában a haladó felfogású tanárelnök, Tarczy Lajos, a német nyelv és irodalom tanára ösztönzését kell gyanítanunk, az már abból is következtethető, hogy a Kisfaludy Társaságnak 1838-ban kitűzött e pályatételére: „Mi befolyása van a drámai literatúrának a nemzet erkölcsi életére?" — ő küldte be az első díjat nyert, egyhangúlag jutalomra méltatott értekezést. 3 " Egyébként pedig, ismerve Petőfit, biztosra vehetjük, hogy ha voltak is érvényben tiltó rendelkezések, ezek a legkevésbé sem tarthatták vissza „elzárt mennyország"-a, a színpad látogatásától (ahogy — az emlékezések szerint —• például selmeci diák korában sem). Az alábbiakban adatok sorával kívánjuk bizonyítani vagy legalábbis valószínűsíteni, hogy Egressy játékát látta, s különféle ösztönzéseket nyert belőle. Számára feltehetőleg a tilalmaknál sokkal nagyobb gondot jelentett annak a néhány krajcárnak az előteremtése, amelynek segítségével a legolcsóbb helyre be tudott jutni. Talán éppen a gyakori színházlátogatások következménye volt, hogy néhány nappal a győri színészek távozása után, július elején az iskolai szék elé idézték, mert — a jegyzőkönyv szerint — „szálláspénzt 33 ORLAI: i. m. 345. 34 L. 32. sz. jegyz. 35 „A Pápai Ref. Iskolában létező Olvasótársaság Jegyzőkönyve. 1840—1862." (Ref. Egyh. ker. Kt., Pápa. — Alább Pápai Jegyzőkönyv címen említjük.) 51. (XXXVni. ülés 2. pont.) A szóban forgó Schiller-mű eredeti címe: Die Schaubühne als eine moralische Anstalt betrachtet. (1784.) Schiller's Sämmtliche Werke. (Säkular-Ausgabe.) Stuttgart u. Berlin. [É. n.] Cotta. XI. k. 89—100. 36 KÉKY LAJOS : A százéves Kisfaludy-Társaság. Bp. 1936. 38, 40. (A pályamunka nyomtatásban is megjelent „A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége" címen: KisfaludyTársaság Evlapjai I. k. 1841; önállóan: Pest 1843.) A pályakérdés teljes szövege ez volt: „Mi befolyása van a drámai literatúrának a nemzet erkölcsi életére? S miért nálunk, magyaroknál olly kevés eddig az eredeti drámai munka?"
