V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól

Ebben a beállításban a művészi (= színművészi) és költői pályával szemben mindaz, amit az iskola nyújthat: teológiai, pedagógiai, jogi és egyéb ismeretanyag, mint különféle kenyérkereső foglalkozások eszköze, a mesterség szintjére süllyed. Ha egy pillantást vetünk Petőfi pápai tanulmányi eredményeire, megállapíthatjuk, hogy bizonyítványával alig törődött, s kivált a II. félévben igen gyenge teljesítményt nyújtott: a kedvenc tárgyaiból (ilyen volt a Tarczy oktatta magyar és német nyelv s a Farkasdytól tanított földrajz) kiérdemelt kitűnő mellett 2 tárgyból I. osztályú, tehát a régi 3-as osztályzatnak megfelelő elégséges, 1-ből I II. osztályú, vagyis az I. és a bukást jelentő II. osztály közé eső, 3-ból pedig (köztük a görög nyelvből és a deák literaturából) ,.EIső az utolsók közül" minősítést kapott, vagyis 4 tárgyból kis híján megbukott/'

0 Pedig az iskola tanári testülete — feltehetőleg Tarczy közbenjárására •— annak idején nagy kedvezményben részesítette, amikor engedélyezte, hogy a két retorikai év anyagából pótvizsgát tegyen, s ilyenformán mindjárt a logikai osztályba vette föl.

21 Ezáltal Selmec óta elvesztett 3 évéből kettőt visszanyert, s így reménye lehetett arra, hegy tanulmányait számottevő késés nélkül befejezi. Petőfinek azonban, bár Orlai emlékezése szerint a pótvizsgát a kikötés szerint még az I. félév folyamán letette, nem ez a cél lebegett a lelki szemei előtt, hanem az a másik, amelyet levelében említ (ti. hogy nem lesz „középszerű ember"), s amely éppen a pápai iskolaév folyamán kezdett konkrétabb formát ölteni. Különösen fontos szerepet játszottak ebben a folyamatban régóta lappangó s időről-időre elemi erővel feltörő színészi ambíciói. Előző, 1841. nyári próbálkozása balul ütött ki: Orlainak írt levelében panaszkodott, hogy „színésztársai csőcselék, durva, lelketlen fatuskók, kik a művészet magasztosságát képtelenek fölfogni".

22 Levél egy színész barátomhoz c. versében pedig később így foglalta össze e faluzása tanulságait: Nem is hiszem, hogy a színészetet Becsülni fogják, míg ez befogad Minden bitangot, gaz sehonnait, Kik a világnak söpredékei S itten keresnek biztos menhelyet. Barátom, ez fájt énnekem s neked, Ez keseríte minket annyira. Ezzel a keserű szájízzel kezdte meg pápai tanulmányait, s figyelme itt egyelőre — a Képzőtársaság keretében és azon kívül — a költészet felé fordult. De színészszenvedélye tovább izzott, mint hamu alatt a parázs, melyet csak szítani kell, hogy lángra lobbanjon. Ezt igazolja az az Orlaitól feljegyzett, sajnos pontosabban nem datálható eset, amikor iskolai mulasztások miatt az ötödmagával egész napi fogságra ítélt Petőfi társaival színielőadást rendezett, „mely célra hevenyében »Az öt jómadár^ cím alatt egy színdarabot férceit 20 FERENCZI: i. m. I. k. 226. (A bizonyítványok eredetijei ma is megvannak: Ref. Egyh. ker. Kt., Pápa.) 21 L. „Oktatói öszveülések Jegyzőkönyve" 1841. őszhó (okt.) 31.: „Petrovics Sándor az lső éves bölcsészek közé kérvén magát fölvétetni, azt a határozatot nyerte, hogy a kívánt osztálybai soroztatása, csak olly föltétel alatt fog megtörténhetni, ha a líd iskolabeli [azaz retorikai — K. J.] tudományokból magányvizsgalatot adand, vagy ha már ezeket valahol tanulta, róla bizonyítványt mutatand elő." (Ref. Egyh. ker. Kt., Pápa.) 22 ORLAI: i. m. 338.