V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
SOLT ANDOR: Amikor Petőfi statiszta volt... — Két hónap a Pesti Magyar Színház történetéből
kában csak az előadott darabok szerzőjének nevét és címét közlik. A színi kritikusi tollat csak 1841. január 1-től kezdve vették újra a kezükbe, amikor a színház — 1840 augusztusától Nemzeti Színház! — a megyei helyett egy országos választmány irányítása alá került, Schodelné pedig — újabb botrányok után — a felháborodott közönség nyomására kénytelen volt a színháztól megválni. Az opera-háború a színház segédszemélyzetét közvetlenül természetesen nem érintette. De megint csak meg kell ismételnünk tanulmányunk vezérmotívumát: lehetetlen, hogy Petőfi ne figyelt volna fel a körülötte zajló, a színház életét és a közvéleményt alaposan felkavaró eseményekre. Nem tudjuk, olvasta-e már ekkor is az Athenaeumot meg a többi lapot —de ez nem is fontos: a színházban bizonyára híre ment a pereskedésnek, megtárgyalták annak minden mozzanatát, hiszen az Athenaeum ellen indított hajsza kimenetele közvetve színészeink érdekét is érintette. Már a selmeci diáknak is Vörösmarty és Bajza volt írói eszményképe, Pestre is részben azért jött, hogy legalább láthassa őket. 01 És a soproni diákok képzeletét — Sass István visszaemlékezése szerint 92 — nemcsak az izgatta, hogy Petőfi Lendvaynéval „lett volna beszédes", hanem hogy „még Vörösmarty, Bajza személyéről is sok részletes adattal rendelkeznék". Ugyan mik lehettek azok az 1839 márciusában—áprilisában Pesten szerzett „részletes adatok", ha nem az Athenaeum körüli „zajgások", Nyáry és a választmány otromba támadása majd kudarca, a szerkesztők megalkuvás nélküli helytállása, elveik és tekintélyük megóvása? Kéthónapi statisztáskodása alatt Petőfi bepillanthatott a Pesti Magyar Színház életébe, bővíthette drámairodalmi ismereteit, de tájékozódhatott irodalmi életünk viszonyairól, problémáiról is : tapasztalatokat szerezhetett azokról a küzdelmekről, amelyeket akkoriban irodalmunk legjobbjai a magyar színjátszás fejlesztéséért, a kritika függetlenségéért, a sajtószabadságért vívtak. 91 Vö. HATVÁNY: i. m. 264. |Szeberényi Lajos közlése.) 92 Uo. 296.
