V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

ILLYÉS GYULA: Fa az égig, vagy a kertészek dolga

ILLYÉS GYULA FA AZ ÉGIG, VAGY A KERTÉSZEK DOLGA A fák nem nőnek az égig. De a remekművek igen. Attól függően, hogyan kezelik és ápolják őket az egymásra következő nemzedékek. Azaz — megmaradva a hasonlítás kertészeti sövényén belül — hogyan óvjuk ezeket a mesebeli aranyalmafákat; hogyan nyessük, és főképp hogyan féregtelenítjük. Hogyan kapáljuk körül, sőt hogyan trágyázzuk őket. Mégpedig igenis azzal a titkos szándékkal, hogy ezek a művek necsak az égig nőjenek, hanem egyenest bele az égbe; a halhatatlanságba. ,,Örök dolgok közé legyen híred beszőtt" — mondta egy nagy költő egy azóta múlandóságba tűnt asszonyra. A nemzetek a műveik remekeivel akarnak behatolni ebbe az öröklétbe. A nemzetek? Mi magunk is, személy szerint. Remekműveket „átélni" vajon miért oly boldogító? Oly „fölemelő", oly „leiek-tisztító"? Mert ilyenkor kapunk ízelítőt egyebek közt abból is: kecsegtet lám remény kilépni a halandóság iszap-uralmából. Rejlik tán mód valahol legyőzni a Minotauruszt, a Pusztító Szörnyet; a halált. Az aranyalmát termő fának sorsa — és útja — így ápolóinak kezében van. Gyümölcsével a fa nemcsak magát „vallja meg"; kertészét is. Szimbiózisban élnek. • Mégpedig oly szorosban, hogy azok az égig kívánkozó remekművek nem csupán fákhoz hasonlíthatók. Az oktató képbe némi szürrealista elemet illesztve: népünk talajába a remek életművek megannyi hőmérőként vannak beütve. A derék Celziusz műszerének grádusainál pontosabban mutatják ezek népünk benső hő-állapotának, szellemi életének változását. Egészségét vagy betegségét. A népek szellemi vezetői ilyenféleképp ösztökélik magasra — egyre magasabbra — a rájuk bízott —• a rájuk maradt — nyájat. Aztán földtől-égig szolgáló hőmérőként így mutatják testi-lelki állapo/tának váltakozó fokait. *