V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Ismeretlen Orlai Petrich-festmény Petőfi otthonából — Petőfi lefoglalt képeinek sorsa
ORLAI PETRICH SOMA: ALFÖLDI TÁJ kilenc évvel Petőfi halála után jegyezték fel, hitelüket mégis megcáfolni látszik az, hogy Petőfi képei és könyvei sohasem kerültek árverésre. Az aláírásnak csak az első fele olvasható, a második rész lehetne akár keresztnév is, mindenesetre ebben a formában kezdetben nem adott újabb támpontot a kutatáshoz. Ezek után a festményt, mint ismeretlen művész XIX. század közepén készült munkáját vettük leltárunkba, azzal a fenntartásos megjegyzéssel, hogy a hátirat szerint kilenc esztendővel Petőfi halála után úgy tudták, egykor az ő tulajdona volt. A kép rangos provenienciájának elismerését az is nehezítette, hogy olyan bonyolult módon került napvilágra. Mert mi sem lett volna természetesebb, hogy a Petőfi-relikviákat gyűjtő Petőfi Házba kerül, mint a költő megmaradt bútorai, és mint a francia forradalmárok híres litografált portréinak jó néhánya, melyekről köztudott, hogy egykor lakásának falait díszítették. De a kép kézről kézre vándorolt és harmadik tulajdonosa (Kotaszek János, majd Kotaszek János fia után, Draxler, azaz Zádori János) végül 1874-ben Jókai Mórnak ajándékozta tisztelete jeléül. A sors különös véletlene folytán így valójában hamarabb került a Bajza utcai Jókai-házba, mint a többi Petőfi-relikvia, melyek csak a Petőfi Ház odaköltözésekor, 1909-ben kaptak itt hosszú időre otthont. A Bajza utcai épületben a földszintet a Petőfi-kiállítás, az emeletet Jókai Mór hagyatéka foglalta el. Leltára volt mindkettőnek. Képünknek igazság szerint vagy az egyikben, vagy a másikban szerepelnie kellene, de
