V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
Persze nemcsak az ilyen konkrét-közvetlen utalások, értelmezhető magatartások kényszerítenek sokszor elgondolkozásra, hanem az is, hogy valamely táj- vagy figura-élmény nem születhetik meg annak természetes-valóságos környezetétől távol. A vers leírása igen, az megtörténhetik, ha a folyóiratnak vers kell, vagy a készülő kötet egy-egy fehér foltját, egy-egy hiányzó ütemét kell betölteni. És ilyenkor Petőfi természetesen a leírás helyét írja verse alá. Számomra enélkül teljességgel érthetetlen lenne: hogyan születhetett Debrecenben, 1844 január-februárjában a Hírős város az aafődön Kecskemét. . ., ahogy soha nem fogom elhinni, hogy a Van a nagy alföldön csárda sok . . . Késmárkon (1845. május 3-án) s a Paripámnak az ő színe fakó . . . ugyané napokban Iglón született, — hiába írta Petőfi (utólag, az ÖK-ben) e városneveket a versek alá. Neki erre megvolt az oka — láttuk például hogyan igyekezett „verscsinálását" rendszeres, folyamatos munkának feltüntetni —, s lehetséges is, hogy Késmárkon jártában, Iglón időztében lefirkantotta a benne régen kész verseket, de azt nem szabad készpénznek venni, hogy a napi, közvetlen, reális benyomások előtt, mint költői-lírai téma előtt behunyta volna a szemét, s Késmárkon, Iglón is csak az alföldi Betekints csárda meg a pusztai lovas tematikájára kénytelen fanyalodni. A Felhő-ciklus Petőfinek kétségkívül leginkább afizikus, belső-intellektuális alkotása, melyben a külső természeti-fizikai impulzusoknak nincs meg a korábbi (és későbbi) szerepe. De azért nem tűnik el egészen! Itt az alkotásfolyamat a belsőből indul s a belsőhöz keres esetleges, paralel vagy kontrasztos külső korrespondenciákat (vö. pl. Elvándorol a madár. . .). De azért a korábbi (és későbbi) impulzus-irány sem tűnik el egészen. Számomra elképzelhetetlen, hogy — mondjuk — az Itt állok a róna közepén . . . annyi konkrét utalása a külső világra: „Itt állok", „Nagy messze tőlem egy ember kaszál; / Mostan megáll, / S köszörüli a kaszát". . . / „És most idenéz" stb. — hogy mindez ne valóságos külső impulzus szülötte legyen. Ám akkor kelte nem lehet 1846 „március 10-e előtt" — ha valóban 1846-os vers —, hiszen ki a csuda kaszál és mit kaszál február végén, március elején? 1845-ös vers? Későbbi, 1846 tavaszi? Ki tudná ma már megmondani, de azt meg lehet mondani, hogy a kiadások keltezése csak gépies rögzítése bizonyos bibliográfiai ténynek (ti. a Felhők megjelenésének: 1846. ápr. 26., illetve a versciklus sorrendjének) meg a Petőfi adta helj/megjelölésnek, noha erről már ismételten megállapítottuk, hogy legtöbbször a leírás helyét adja meg (s azt se mindig megbízhatóan). Mennyivel jobban beleillenek e korszakba a Gyertyám homályosan lobog... e jelzései: „Sétálok föl s alá szobámban... / Szájamban füstölő pipám van . . .", vagy a Mivé lesz a föld? .. . dermesztő téli asszociációi! Az én hitem (nem érveim) szerint még az olyan indításnak is van évszakjelző funkciója, mint: „Földét a földmives felszántja, / Aztán beboronálja": „március 10-e előtt"-nél inkább későbbi időszakra, következésképpen keletkezési időpontra utal. Arról pedig, hogy a Nem csak mi vénülünk . . . (kimondva is) decemberi természeti képe: az öreg emberként későn kelő s korán fekvő, mogorva, erőtlen, hideg nap mint évszaki realitás Petőfi lelkében nem 1846 februárjában—márciusában vetődött fel a poén kedvéért, talán beszélni sem kell. (Vö. A puszta télen.) A vers születésnapja alighanem 1845 decemberére esik. Különben is itt vázolt feltevésünket, hogy ti. a Felhők több darabjában még erősen centripetális fordultsága ellenére is ott a külső fizikai valóság valamilyen lenyomata, igazolja az a körülmény is, hogy a zömében 1845—1846 telén írt versekben milyen sűrűn kerül elő a hideg, a tél, a fagy, a szél, a fizikai-természeti pusztaság, kietlenség, halál. Ugyanakkor a szuggesztíven jelen idejű Oda nézzetek!, mely ugyancsak „1846. márc. 10-e előtt" keltezést visel, villámról,
