V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
a tájkép is inkább Borjád oldalára állította a kutatókat, de Petőfi — Ferenczi szerint 18 — csak szept. 24-én indul Borjádra, itt úgy három hetet tölt, de a vers őszi képe beleillenek e napokba. Csak egy a bökkenő: a költemény már a Pesti Divatlap 1845. október 2-i számában megjelent! (Ezt Ferenczi csak egy jegyzetben említi, a főszövegben továbbra is borjádi ihletésről beszél.) Petőfi tehát a verset Pesten írta, és Borjád előtt s nem utána, szeptember első harmadában s nem „októberl6.—november 25. között". A tanulság pedig: ha Petőfi a „közelgő" őszről beszél költeményében, akkor — megnyugodhatunk — ősz elején vagyunk; másodszor pedig: Petőfinek utólagos helymegjelölését nem szabad szentírásnak venni, ha nincs kezében az eredeti kézirat (vagy azon sincs feltüntetve a keletkezési hely), előfordulhat, hogy találomra írja a nyomtatott szöveg alá a megfelelő időben bejárt helyek egyikét. Bár az is lehet, hogy Borjádon is leírta (magának vagy másnak) a verset, s ez ötlött első ízben az eszébe . .. De haladjunk tovább. Néha még egy önkéntelenül kiugró környezetjelölö szó is támpont lehet (más, lényegesebb kronológiai jegyek mellett). 1843 decemberében például a szán szalad a „síkos havon" (tehát tél van), 1844-ben a Füstbe ment tervben „a szekér szalad", tehát már felszáradt az út, elmúlt a tél, nem esős-sáros az idő, feltehetőleg nem is ősz van — s valóban: 1844 késő tavaszáról való a vers. A hevesi rónán-ban is „Zörg a szekér", ami szintén sok külső körülményt kizáró helyzet; a Vajda Péter halálára is elárul annyit, hogy a természet még téli álmát alussza, így — bár a vers csak (1846.) márc. 5-én jelent meg, bizonyára a halál (febr. 10.) közelében született. És így tovább. Mondom: az ilyesmi — jobb, konkrétabb fogódzók meglétében — nem nagy jelentőségű, de mégis tovább erősíti azt a felfogásunkat, hogy Petőfi az efféle — bármily mellékesnek látszó — külső jelzésekben nem kitalálásokkal él, nem „hazudik". Ha az Egri hangokban ez az indító szemlélet: „Földön hó, felhő az égen" — a nyakunkat tehetjük rá, hogy azon az 1844. februári napon Egerben hó volt a földön s felhős volt az ég. . . És ez — mint alább látni fogjuk — jobb, konkrétabb fogódzók híján vagy vitatott keltezés, besorolás esetén nagyon is számba veendő körülmény. A magam részéről például nem hiszek A csárda romjai besorolásából kikövetkeztetett keletkezési dátumban. Az egyetlen bizonyos adat: az 1847. (!) jan. 30-i megjelenés dátuma. Már korántsem ilyen erejű a „Szalkszentmárton" keltezés, még kevésbé az, hogy ezek szerint 1845. okt. 8—16-a közt keletkezett (PÖM I. 344). — Egy Petőfi-vers, melyben „. . . lángol a nap" s „epedve néz le rája, / Délibáb, a puszták szép tündérleánya" — nem keletkezhetett októberben! Vagy az 1845. aug.-i szalkszentmártoni nyáron, vagy — amit az eszmei mondanivaló is alátámaszt — 1846-ban, nyáron, valahol. (Miért várt volna közlésével Petőfi másfél évet?) A Petőfi-irodalom több jeles művelője élcelődött Ferenczi Zoltán „fontoskodásán", mikor ez — Petőfinek egy utalására hivatkozva — a holdjárásból próbálta pontosan meghatározni A négy ökrös szekér keletkezési idejét. 1 ' 1 Pedig az ötlet korántsem nevetséges, inkább megsejtése Petőfi alkotásmódja egyik lényeges komponensének. Magam például a vasúti menetrendből, az indulás időpontjából s az utazás időtartamából határoztam meg a Vasúton keletkezési idejét. Ügy, hogy megállapítottam: a versnek ez a kitétele: „A nap .../.../... fáradva dől le / A nyugati hegytetőre, / Arcán szégyen lángja van" — vagyis: hogy a nap már pirosan 18 FERENCZI ZOLTÁN : i. m. II. k. 213—217. m FERENCZI ZOLTÁN: i. m. II. k. 215. 1. jegyz.
