V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

PARANCS JÁNOS: Megkésett tanúvallomás. (Vers)

PARANCS JÁNOS MEGKÉSETT TANÚVALLOMÁS Dienes András emlékére, aki Petőfi Sándor halálhelyét kitartó munkával fölkutatta Nem katona volt sovány gyönge csontozató, ismeretlen a pokoli hőségben a lovak lándzsás lovasok vágtatva ijesztő gyorsasággal közeledtek az országút fölött porkígyó menekültünk lóháton gyalog ki hogyan tudott a falun át Gyalókay elérte kocsiját egyedül futott alacsony véznatermetű férfi volt mögötte az öngyilkos lovas ki nem adta meg magát előtte a sebész kölcsönkért rozzant lován a kaptatónál jobbra a Csonta kert futott jó harminc perce már az út előtte elhagyatott nem tudta hogy mögötte lovasok de érezte nincs sok ereje már fegyvertelen volt s az arca fakó nyirkos hamuszürke fuldokolva és kimerülve fölért a kaptatóra és meghallotta a lódobogást az utolsó néhány percben letért az útról botladozva valami tompa falon át patkócsattogást és távoli elúszó kiáltozást vízcsobogást hat óra múlt s a kútnál beérték lándzsával átdöfték mellkasát huszonöt huszonhat éves lehetett az állán kis hegyes szakáll a minap mintha láttam volna pedig előttem végzett vele a halál Szigliget, 1971. okt. 13-