V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
RÓNAY LÁSZLÓ: A Nyugat Petőfi-képe
költészete fő mondanivalóját, melyért életét is áldozta, arra megint csak Illyés Gyula egyik kis Őrjárata, A betiltott Petőfi a példa. 31 Egy irodalmi est műsorán hat Petőfi-verset betiltottak, ez ellen emelte fel szavát, s mondott nagyon kemény ítéletet afölött a társadalmi közfelfogás, illetve hatalmi erkölcs fölött, amelynek Petőfi eszményei sem kellenek. „Szellemi integritásunkon esett sérelem — írja a többi között. — Ha van eszköz a szoborrombolás megakadályozására, kell módot találni az effajta, annál sokkal súlyosabb sérelem meggátlására. Kik illetékesek erre, kik képviselik itt Petőfit, az irodalom épségét? Akad köztük, aki e sorokat olvassa? Vegye egyenesen hozzá intézett beadványnak. Egy hivatalnok, vagy tán inkább egy rendszer hibájából nyilvános közértékcsonkítás történt, pontosan úgy, ahogy arról már a költő is beszélt : Ó, szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák ... A költészet című versében mondja ezt, melyet, mintegy tárgyi bizonyítékul szintén betiltottak." Természetesen Petőfi csak kevesek számára lett a forradalmi magatartás, illetve egy lehetséges oppozíció példája. Költészete, jelentősége azonban izgató kérdéseket jelentett a Nyugat humanista szárnya számára is. Hevesi András tanulmánya 32 szinte összefoglalja a Nyugat teljes Petőfi-képét, s egy új portré vonásain munkál, melyet a Babitscsal vitázó, az ő felfogását módosítani kész fiatalabb nemzedék rajzolt a maga számára a nagy költőelődről. Szerinte Petőfi a magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítménye volt, az ötvenes évek azonban már szakítottak az ő általa képviselt eszménnyel és magatartással, s inkább az aranyjánosi töprengő költő típusát állították ideálul. A magyar klasszicizmus e korszaka a józan ésszel mérte a költészetet. A Petőfi Társaság sorozatot szentelt a kutatásnak, ám „előállt az a képtelen helyzet, hogy Petőfi a szellemi törekvések titkos, be nem vallott, de könyörtelen összeesküvése következtében hazátlanná vált a magyar irodalomban". Petőfi és Arany között választani kellett. Két nemzedék Aranyt választotta. ,,A mai nemzedék minden jel szerint Petőfit választja." Egyszerre három könyv is bizonyítja ezt az ízlés- és magatartásváltozást: Illyés Petőfije. Cs. Szabó László Egy gondolat bánt engemet. . .-je és Kornis Gyula tanulmánya : Petőfi pesszimizmusa. Hevesi Babits korábbi meghatározását idézi, mely szerint Petőfi „egészséges nyárspolgár" lett volna. Az „egészség" kategóriája szerinte nagyon bizonytalan, ezen nem érdemes vitázni, „de ami a nyárspolgárt illeti, azt hiszem, legfontosabb ismertetőjele a kérgessé, keménnyé, konvencionálissá merevedett világkép, az érzelmekkel való takarékoskodás, az elvekbe és szokásokba való menekülés az érzelmek elől". Ezzel szemben Petőfi költészete „csupa lendület és energiaforrás", Hevesi szerint ,,ő a legbergsonibb értelemben vett költő irodalmunkban". Babits képével szemben azt is hangsúlyozza, milyen változatos világot teremtett Petőfi a maga egyszerűnek látszó eszközeivel. Mítoszok sokaságát alkotta, s megszemélyesítette szinte az egész világot. „Bizonyára egészséges volt, ha ezt az állandó víziót el tudta viselni, de aligha volt nyárspolgár" — ezzel a konklúzióval zárja a Babits-képpel való belső polémiáját. Nyugat. 1937. I. 238. 32 HEVESI ANDRÁS: Petőfi. Nyugat. 1937. I. 249.
