V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
tortalniilag-tematikailag gazdagítja fel a Szendrey Júliával való megismerkedés (Kinn a kertben voltunk, Költői ábránd volt), — ám rövidesen a második fázis kifejezésformái és műfajai válnak uralkodóvá (Te vagy, te vagy, barna kis lyány.. ., a két Szerelmes vagyok én..., Nehéz, nehéz a szívem . . ., Száll a felhő . . ., Ereszkedik le a felhő . . .). A 2. fázisra jellemző — és már a 3. fázis felé mutató — olyan formák is megjelennek, mint például az önjellemző, önkibontó, magát sokféle arcban, képben megmutató költő magatartása (Az én képzetem), vagy a dalszerűségnek meg- illetve tágabbra bomlása (Ha szavaid megfontolom...). Aztán következik a harmadik fázis: Álmodtam szépet, gyönyörűt..., Egy pár rövid nap ..., Nem csoda, ha újra élek . .., Szeretsz tehát..., s teljes lélegzetvétellel szólal meg a ciklus másik élményanyaga, a politikum is : Erdélyben, Véres napokról álmodom ... Természetesen arról nincs szó, hogy a ciklus-struktúra kronológiai következménye kivétel nélküli merevséggel érvényesül minden egyes vers esetében. Előfordul, hogy egy-egy vers már a következő ciklus-fázis hangját, magatartását, tónusát, közvetlenségét vagy közvetettségét előlegezi, és az is, hogy a költő valamely fázisból mintegy visszanyúl az előzőbe, s annak lírai köntösében mutatkozik előttünk (vö. például a most tárgyalt ciklus 3. fázisában: Búsulnak a virágok, Világos kék a csillagos éjszaka), — de az ilyen átjátszások, előre- és visszalépések egyrészt mégis megmaradnak a kivétel szintjén, másrészt még mindig igen sok felderítetlen tényező van, ami Petőfit e Sy _e gy kötet, versciklus sorrendi összeállításában vezette. A gépies alkalmazás (s alkalmazhatóság) ellen sok-sok intő jel is áll elénk. Az egyik: gyakran nem egy, hanem két — sőt több — élményciklus indul s halad-él együtt, ám korántsem egyazon görbét, művészi görbét követve. 1845 augusztusában például nemcsak egy szerelmi élmény, hanem a Felhők éiményciklusa is elkezdődik, sőt rövidesen megjelenik egy harmadik: a háborút, harcot, hősi halált idéző történelmi-társadalmi ihlet-hullám is (Háborúval álmodám. . ., Ha az isten ...). Szóval egy háromszólamú, személyes hangú ciklus-kezdet ez (ahogy 1846 őszén is két főszólam lesz az új ciklusban), de a szólamok külön utat is futnak be. A Szerelem gyöngyeinek „pályája" a legrövidebb, legtisztább, legdokumentálóbb. A „Felhők"-élmény kibomlása — sok görbével — hosszabb időt vesz igénybe, de a ciklus-logikája ennek is megvan. A harmadik szólam alig lép túl — a két másik szólam teljes ciklus-folyamata alatt — az előkészítő, intonáló fázison. Egy másik pályát zavaró körülmény: a ciklustörés. Ennek egy-egy ciklus esetében felmerülő okairól ezúttal nincs mód beszélni, lehetnek ezek külsők vagy belsők, következményük azonban mindig az, hogy nincs meg az átmenet az előző ciklustól, illetve máskor az, hogy egy kezdődő vagy akár közepénél tartó ciklus egyszerre elnémul, s Petőfi esetében ritka „üres" szakaszok iktatódnak be a folyamatos pályaképbe. Az előbbire a legjobb példa Csapó Etelka halála (1845. jan. 7.), amely egy sokat ígérő új ciklust vetett ki kerékvágásából, de hasonló törések megfigyelhetők 1846 június—szeptember között vagy 1849 tavaszán is. Ám a ciklustörés vagy egyszerűen a ciklus megzavarodása is kronológiailag valószínűsítő tényező lehet. Kétféleképpen is. Egyrészt úgy, hogy a ciklus életrajzi, eszmei, művészi világába egy teljesen oda nem illő vers kerül, mondjuk: A hazáról az 1845. okt. 16.—nov. 25. közé keltezett versek közé (megj. 1846. jan. 22.) •— akkor feltétlenül sokoldalúan meg kell vizsgálni: mégis mikor születhereíí a vers, a közlés, mint terminus ante quem előtt: 1845 kora
