V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia

seben vett) népdalokra, románcokra vagy zsánerképekre, életképekre, leírásokra, végül pedig az egyetemes jellegű, az „általános emberi" gondolatiérzelmi tartalmakat kifejező költeményekre. De azért ezek tekintetében sem állunk támpontok nélkül. Legalábbis, ha az ún. belső érveket is az eddiginél bővebben és bátrabban alkalmazzuk. A művészi (és eszmei) fejlődés adott fokán reálisnak már elfogadható vagy még el nem fogadható megoldások, az esztétikai, alkotáspszichológiai, formai, nyelvi (nyelvtani, lexikai), verstani stb. meggondolások a külső, nyilvánvalóbb támaszpontok mellett (s ha lehet, azokkal együtt) a jövőben sókkal inkább tekintetbe veendők, mint kronológiai koordináták is. (Persze ehhez elengedhetetlen Petőfiről egy lehetőségig teljes és hiteles eszmetörténet és művészi történet. ..) Sokszor a kellő hitellel alkalmazott „belső" érvek tudnak választ adni kronológiai kérdésekre, olykor a költő adta dokumentumokkal (év, hely, kötetbeli sorrend) ellenkezőt, de — igazabbat. Szakítsunk azzal a tabuval, hogy „Petőfi nem hazudhatott", nem azért, mert hazudott, hanem mert más — a minuciózus kronológiánál fontosabb —• szempontok vezették, és másként értelmezte a vers keletkezésének kérdését. Magam alább következő mondandómban — a mondottak értelmében — két olyan, eddig vagy egyáltalán figyelembe nem vett vagy kellőleg nem értékesített szempontra szeretném felhívni a figyelmet, mely egy tágabb (de időrendileg meghatározott) kronológiai szakaszon belül teszi lehetővé a datálás további finomítását. 1. Az egyik: Petőfi lírai ciklusainak (s aldklusainak) a költő lírai alkatából s alkotásmódjából, de általában az érzés biológiájából is adódó struktúrája. Félreértések elkerülése végett: ciklusnak nevezem Petőfi életművének egy olyan részét, mely egy (vagy esetleg több, részben párhuzamosan futó) élmény-problematika felmerülése és lezárása közé esik: egy-egy viszonylag hosszabb időt felölelő érzelem-, magatartás-, viszonyulás- és gondolatfolyamatot. Nem feltétlenül életrajzi szakasz tehát, még kevésbé azonos műfajú s műformájú verseknek (esetleg együtt megjelenő vagy egymás mellé rendelt) sorozata. Petőfi — klasszikus lírai elődjeinek vagy kortársainak (Heine!) példájára — igyekszik ugyan ilyen értelmű ciklusokat is kialakítani s beiktatni köteteibe (epigrammák, dalok-népdalok, zsánerek stb.), de e „ciklusok" formailag már ekkor sem homogének. Másrészt első kötetétől kezdve jellemzőbb egy olyan ciklusnak jelenléte, mely biológiai, érzés- és eszmetörténeti história, élet: azaz rejtett kronológia. Tudniillik e ciklusoknak, legyenek azok bár az életsorsot érintő, érzelmi (szerelmi), gondolati vagy politikai mondani valót hordozók, — sajátos lírai logikájuk, műfaji, magatartásés tónusbeli szakaszolhatóságuk van. Alapjukban pedig — mint már utaltunk rá — Petőfi személyisége, vérmérséklete, érzésmódja és világa kifejezésének hullámgörbéje meg alkotásmódjának következetessége áll. Csak jelzésszerűen, arról van szó: minden ciklus széles kifutású, nagy lángot vető, erősen személyes jellegű én-versekkel kezdődik. A lírai mondanivaló itt: az in médias res-nek bemutatott kirobbanás (mely az élményt máiérett formájúnak sugallja), a kifejezendő és kifejezhető (vagy éppen kifejezhetetlenné emelt) tartalom felismerése, az érzelemnek, eszmének, lírai helyzetnek szinte kielégíthetetlen részletességgel való boldog (vagy fájó) kibontása: tervek, remények, hitek, előre vetített s valósággá álmodott vágyak (oly-