V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
MARTINKÓ ANDRÁS: Alkotásmód és kronológia
Arra most elég csak utalni, milyen fontos a lehető legpontosabb időrendi elhelyezés akkor, amikor (úgy 1844 végétől) Petőfi költészete egyre inkább közéleti, politikai funkciójú is: alkati lobogásról, olvasmányélményről, prekonoipiált, elméleti forradalmi tettvágyról van-e csupán szó, melyet a poetizált áttételek visszaforgatásával lehet csak a valósághálózat egy tényéhez időzíteni, vagy pedig a társadalmi, politikai, történeti fejlődés konkrétumai vetnek igazi lángot a költőben? Hogy mennyire az utóbbi a kronológiailag is releváns, arra egy példának elég a Beaurepaire c. költemény. E verset a kiadások — különféle, később részleteiben is ismertetett indokok alapján, legfőképp a korai (1848. márc. 19.) megjelenése miatt — 1848 februárjára keltezik. A vers e kitétele: „...kitelt a franciáknál / A király becsülete I ... I . . . most valami két hete" nyilván Lajos Fülöp trónfosztására (febr. 24.) utal. Ez az időjelzés egyértelművé teszi, hogy a vers úgy március első hete után keletkezhetett. 3 — A konkrét utalások, vonatkozások kiderítése és kronológiai értékelése azért is fontos, mert nincs még költő, akinek fejlődésében a szerelemvágy, tettvágy, szerepjátszás, ujjgyakorlat feltételezése annyiszor előfordulna, minit a Petőfiében. Ám valahányszor sikerül egy-egy költemény kronológiai helyét kijelölni: ezzel rendszerint felfedődik a költemény életrajzi, lélektani, érzelem-, társadalom- vagy politikatörténeti realitása is, és legtöbbször kiderül: a szerelemvágy — szerelem, a tettvágy — (költői) tett, a szerepjátszás — egy a mélyben rejtőző kedélybeli, lelki komponens reális kifejezése. A Petőfi-életmű kronológiája körül persze sokan — már szinte átláthatatlanul sokan — szorgoskodtak. A munka első fázisában elfogadták mind a Petőfi adta év (ritkábban hó, nap) megjelölést, mind ezen belül az adott sorrendet, a Petőfi életében egyáltalán vagy legalábbis kötetben meg nem jelent, illetve össze nem gyűjtött verseket rendszerint „Függelék"-ben hozták valamely hozzávetőleges időrendbe rakva. Mindennek napjainkig elérő következményeiről később ismételten lesz szó, most csak (elrettentő például) a különben kitűnő Petőfi-kutató, Meltzl Hugó egy cikkét idézzük 1874-ből. Itt abból a tényből, hogy Petőfi kéziratos kötet-tervében Az apostol megelőzi a Lehelt, azt a kronológiai következtetést vonja le, hogy a Lehel nem származhatok 1847-ből. (Egyéb hajmeresztő kronológiai megállapításairól most nem szólunk/') Később — főleg a pontosabb életrajzi adatok birtokában — próbálkoztak némi korrekcióval: a Keresztúton állok... c. vers például Petőfi beosztása szerint az 1843. évi versek közt és „Miskolc" helymegjelöléssel szerepel. Már Havas Adolf kritikai kiadása (HP) is felfedte ez ellentmondást: Petőfi 1843-ban nem járt Miskolcon, 1844 februárjában azonban igen! Következésképpen vagy az évszámot vagy a keletkezési hely adatát kell korrigálni. A HP azonban végül is meghagyja az 1843. évszámot és a helymegjelölést is! Hasonló, már felfedett ellentmondásokhoz sokáig nem mernek hozzányúlni: a VándordaZo/cat például az 1840-es zsengék közt hozzák „Pápa" helymegjelöléssel, ami persze képtelenség: Petőfi 1840-ben katona, nem fordulhatott meg Pápán. Vagy: a Liliom Petit még a legutóbbi kritikai kiadás (s minden ennek 3 Vö. VARGA JÁNOS: A „Dicsőséges nagyurak" és a pesti forradalom. In. Petőfi és kora, Budapest, 1970. < h + h: Észrevételek Petőfi összes műveinek kritikájához. Érd. Múz. 1874. 1. sz. 14—21. Budapest, 1970.
