V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

H. TÖRŐ GYÖRGYI: Adalékok Petőfi „A gyüldei ifjakhoz" című költeményéhez

hallgattak róla, Madarász emlékiratából tudjuk, hogy a gyüldei ifjúság is rendezett időnként fáklyás tüntető felvonulásokat; egyik, május 1. előtti tüntetésükét a haladó ifjúság ellenakciója verte szét.

:5

° A haladó és a reakciós erők mind nyilvánvalóbb szétválása, az erők polarizációja következtében nemcsak a demokratikus tábor erősítette sorait, melynek egyik eredménye a Nemzeti és a Pesti Kör újbóli egyesülése: az Ellenzéki Kör megalakítása lett, hanem erőteljesen és sikeresen erősítette táborát a Gyülde is. A második évre 405-ről 613-ra növekedett taglétszáma/'

0 Hogy a belépők nagy része nem politikai meggyőződésből szaporította a konzervatív klub tagjainak sorát, azt abból is láthatjuk, hogy a második évben — 1846—47-ben — épp a társadalmilag legfüggőbb réteg, az alsópapság, a kistisztviselők száma növekedett legnagyobb arányban, mintegy 50 százalékkal! Valóban igazat mondhatott 1848 májusában egy volt Gyülde-tag egykori egyesületéről: „egy harmada talán meggyőződésből volt conservativ, de a második harmad körülményeinél fogva — az utolsó harmada pedig nyereség és előléptetési vágyból."

41 Az írók közül például a második évben lépett a Gyüldébe Hazucha Ferenc, Kecskeméthy Aurél, Petrechevich Horváth Lázár, Sárosy Gyula, Török János, Vida Károly és Zerffy Gusztáv. A forradalom azután szétszórta a gyüldei ifjúságot; csendben, észrevétlenül 1848. június 11-én megszűnt maga a Gyülde is/'

2 Ifjúságának egy része, épp mint korábban a Gyüldében — ki meggyőződésből, ki körülményeinél fogva, ki érdekből — most a forradalmi erők, a szabadságharc oldalán vállalt, kapott szerepet, sőt sokszor épp a legradikálisabb egyesületekben, sajtóban fejtették ki tevékenységüket. (Nekik nagyon sokat kellett felejtetniök múltjukból. . .) Jól példázza életútjukat a gyüldei ifjak vezérszónoka, Mészáros Károly is, aki szegényen, sok nyomorgás közepett végezvén iskoláit, önéletrajza szerint eleinte a radikális és konzervatív eszmék közt ingadozott/

1

'' de azután a gyüldei ifjak „vezérifja"-ként nyerte el Mosón vármegye szolgabírói állásat. Március 15. után — s egyes korábbi cikkeinek tanúsága szerint nem is pusztán érdekből — lelkesen csatlakozott a forradalomhoz, sőt annak is legradikálisabb szárnyához. Cikkeiben már nem is csak választójogot, de munkát, kenyeret is követelt a „dolgozó néposztálynak" !

Vl Aktív tevékenységet fejtett ki az 1848. július 16-án megalakult Egyenlőségi Klubban is, melyben — Madarász József Emlékiratai szerint — „néha előbbi politikai nézeteinek legellentétesebb álláspontjára helyezkedett"/'

5 (Sőt, önéletrajza szerint, a nem elég radikálisnak tartott 39 MADARÁSZ JÓZSEF: Emlékirataim. 1831—1881. Bp. 1883. 101. — A tüntetés csak május 1. előtt lehetett, mert addig volt a Gyülde a Szép utcában. 40 L.: a 24. sz. jegyzetet. íl L.: Közügyvéd 1848. máj 5. 2. sz. 14—15.: Egy barátságos vacsora. 42 L.: Der Patriot 1848. jún. 7. 6. sz. 26.: „Kommenden Donnerstag den 11-ten d. M. hält die Gyülde ihre letzte Sitzung". — A kevésbé ismert német lapokban megjelent híradásokra LUKACSY SÁNDOR hívta fel figyelmemet. 43 1941-ben még majdnem teljes egészében megvolt Mészáros Károly 93 lapnyi kéziratos önéletrajza, melyet unokája, Mészáros István orvostanhallgató elolvasásra Weöres Sándor költőnek adott át. Ö Pécs 1941. szept. 23-án kelt levelében röviden tájékoztatta a kézirata tartalmáról az Irodalomtörténet akkori szerkesztőjét, Kozocsa Sándort, a kézirat kiadására azonban, sajnos, nem került sor. Weöres Sándor e levelét KOZOCSA SÁNDOR Emlék és élmény. Találkozásom Weöres Sándorral című cikkében a külföldön megjelenő Magyar Műhely 1964. márc. 15-i számában jelentette meg (11. évf. 7—8. sz. 26—29.). 44 MÉSZÁROS ily témájú cikkei a Radicallap 1846. jún. 4., 11., 14. számaiban jelentek meg Pest, június 3-án, Iránycikk, Munkaszabadság és A dolgozó néposztály címen. 45 L. : i. m. 133.