V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
H. TÖRŐ GYÖRGYI: Adalékok Petőfi „A gyüldei ifjakhoz" című költeményéhez
hozták előre. 17 Erre a konzervatívok, mivel nyilvánvalóvá vált számukra, hogy a Pesti Kört nem sikerült maguknak megszerezniök, saját, jellegét és céljait illetően határozottan egyértelmű új kört alakítottak, a Gyüldét. Aki tehát ebbe az új körbe lépett, tudatosan vállalta alapítóinak célkitűzéseit, a politikamentesség álarcába bujtatott konzervatív politika támogatását, mely pedig a széles közvélemény előtt ebben az időben már meglehetősen népszerűtlen volt. 18 Hogy mennyire nyilvánvaló volt ennek az új körnek jellege, azt jól érzékeltette Erdélyi Jánosnak egy decemberi, az Erdélyi Híradóban névtelenül megjelent ismeretlen cikke is: „Az úgynevezett ,körök' száma, mint a Nemzeti Újságból látható, szaporodott a ,Gyüldével'.. . Mi legyen célja ezen, egész Magyarországot beölelendő egyletnek, a jó ég tudná megmondani, mert iránya mindenre kiterjed, a mi nem politika s az mégis a csodálatos, hogy belé leginkább olly egyének gyűlnek, kik a vezér-alapító elve egyenruhájában járnak s így a társulat már eddig is fölötte következetes, mert éppen azt bizonyítja, mit addig tagadtak, hogy céljok politikai. ... Mi csűrés csavarás ! elég az hozzá, hogy a politikai clubbok általa meg vannak kezdve, bár mennyire szabadkozzék is tőle akármelyik párt; . . . Annyit a Nemzeti Üjság is látszik mondani, hogy a Gyülde nem fogja összetett kézzel nézni a pestmegyei mozgalmakat s talán a következő márciusi gyűlésen már fogunk valamit hallani szónokaitól." 10 A megalakult új egylet, a Gyülde jellegét már tagjai társadalmi helyzete, rangja is jól fémjelezte. Mert bár igaz, hogy vezetőségét igyekeztek úgy megválasztani, hogy a 31 tagú választmány lehetőleg a társadalom minél szélesebb rétegét képviselje: a 3 királyi tanácsos, 2 főispán, 2 kanonok, 2 egyetemi tanár, 2 magasrangú pesti polgár, Emich és Eggenberger kiadók, Császár Ferenc és Illucz Oláh János írók mellett szerepeltek még az alsóbb réteg képviselői is, így gyakornokok, titkár, gondnok, plébános és ügyvédek, — az igazi irányítók természetesen a konzervatív erők legfőbb egyházi és világi vezetői voltak. így az a Scitovszky János pécsi püspök — „tiszteletbeli tag" —, akiről a forradalom alatt írta a Radicallap, hogy „a korteskedést a vallási jótékonyságok ürügye alatt mesterségesebben senki nem tudta úgy űzni, mint ő" 20 , s akit érdemeiért a forradalom bukása után hercegprímássá neveztetett ki Bécs. Elnökké Ürményi Józsefet, a konzervatívok egyik vezéregyéniségét, Tolna megyei főispánt választották, meg Lipthay Sándort, a Gyülde valódi szervezőjét, ki földbirtokos is volt, meg az egyház által nehéz ezresekkel támogatott Nemzeti Üjság főszerkesztője is. A legelőkelőbbek mellett azonban lázasan szervezték alsóbb rangúak belépését is — különösen ha megnyerésükkel egyúttal a haladó erők táborát is bomlaszthatták, így került sor látványos, visszatetszést keltő áruló csatlakozásokra már az első percekben: ekkor lett a Nemzeti Kör egykori választmányi tagjából, Kronperger Antal papi nyelvtanárból a Gyülde 300 pengőforinttal díjazott igazgatója 21 , Császár Ferencből („író, főtörvényszéki előadó, bíró"), a Nemzeti Kör 17 L.: Lipthaynak a 2. sz. jegyzetben említett levelében. 18 A konzervatív-ellenes közvélemény erősödését mutatta, hogy Lipthayt még a nemzeti kaszinó sem akarta tagjává fogadni, hogy ekkortájt a gyáralapító társaság választmányából is kidobták a konzervatívokat, sőt egy orvosprofesszort — mivel a Gyüldébe lépett — hat betege otthagyott. L.: Nemzeti Újság 1845. nov. 27. 751., 1846. jan. 15. 34. 19 L. : „Pesti levelek II." Erdélyi Híradó 1845. 99. sz. dec. 12. 785—786. — E cikk szerzőjének kilétét T. ERDÉLYI ILONA állapította meg; figyelmemet is ő hívta fel e mindeddig könyvben kiadatlan, ismeretlen Erdélyi-cikkre. 20 L.: Radicallap 1848. júl. 5. 108.; lehetséges, hogy e Scitovszky János, pécsi püspök c. névtelen cikk szerzője MÉSZÁROS KAROLY volt. 21 L.: a Gyülde kéziratos alapszabályait és tagnévsorát. OSzK FolHung 1217. 4. lap.