V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)

BODOLAY GÉZA: Barátság, szabadság, szerelem — Petőfi eperjesi utazása

már ötven éves múltra visszatekintő soproni Magyar Társaság és a valamivel fiatalabb Német Társaság könyvtárából adtak neki kölcsön könyveket, s talán még a Magyar Társaság gyűléseire is el-el tudott menni néha/' Itt kezdődött ez a barátság, azután a komisz debreceni télen mélyült el, amikor a nyomorgó költő-színész leghívebb támogatója az akkor ott nevelősködő és a főiskolát is látogató Pákh volt. Most Pesten is együtt voltak, s az útjára induló költő vidám búcsú vacsoráján a régi jó barát volt az egyik hangadó.

5 A terv az volt, hogy Pákh csak később utazik szüleihez Iglóra, addig Petőfi Eperjesen két másik barátját látogatja meg. Kerényi Frigyessel személyesen is találkozott már Pesten 1844 márciusában vagy talán még előbb, s verses levélben üdvözölték egymást.

6 Sokat hallhatott közben róla, hiszen Kerényi ugyanabból az eperjesi Magyar Társaságból lépett a nyilvánosság elé, amelyben pár évvel előtte Vahot Imre és bátyja, a sokkal rokonszenvesebb Sándor vitt vezető szerepet. Nekik és Sárosy Gyulának nagy részük lehetett abban, hogy a német anyanyelvű Christmann Fridrikben (a társaság érdemkönyvébe 1839-ben és 1840-ben még ezen a néven írta be 13 versét)

7 felébredt az érdeklődés a magyar nyelvű irodalom iránt, s végül magyar költővé lett. (Pulszky Ferenc — ugyancsak eperjesi diák, s a társaságnak 1827-ben egyik alapító tagja — írja visszaemlékezéseiben, hogy 1838-ban, mikor a három idősebb barát befejezve tanulmányait, az eperjesi megyeházán kapott Írnoki állást, a fiatalabb Kerényi is gyakran felkereste őket. Azért ott, mert az akkor kiadott országos betiltó rendelet miatt a társaság éppen nem gyűlésezhetett. Neki, Pulszkynak is felolvasgatták verseiket.)

8 A másik felkeresendő barát a „kárpáti kedves dalos"-on kívül az Eperjesen nevelősködő Tompa Mihály volt. A sárospataki Magyar Nyelvmívi Társaság (Szépműegylet) jegyzőkönyvében nevezték így Kerényit, amikor 1845 februárjában Tompával együtt (,,. .. kit olly szívesen mondunk magunkénak" — írják) meglátogatta őket. Tompa ugyanis a sárospataki diáktársaságban kezdte költői pályafutását, annak volt a büszkesége 1844 nyaráig.

9 Időközben már évek óta ismert nevű ifjú költő volt, amit az is bizonyít, hogy a pápai kollégiumban a Képzőtársaság tagjai 1842 őszén, pár nappal Petőfi onnan való távozása után mindkettőjüket — a színésznek álló Petőfit és a pataki diák Tompát — egyszerre választották tiszteleti taggá.

10 Ma már nem lehet kideríteni, értesültek-e arról a megtiszteltek, hogy nevük akkor ismét, rövid idő alatt immár másodízben egymás mellé került. (Először az Athenaeum címlapján, A borozó megjelenésekor.) Lehet, hogy erről is tudtak, a Sárospatakról nevelőként távozó Tompa mindenesetre Bártfán írt 4 CSATKAI ENDRE: Petőfi Sopronban, Sopron 1948. 5 Pesti Divatlap, (továbbiakban: PD1.) 1845. ápr. 10., 59.: „...kifogyhatatlan elmés ötleteivel, tréfáival fűszerezné e kedélyes lakomát". 0 PETŐFI: Kerényi Frigyeshez. — PD1. 1844. július. — 2. sz. 43. — KERÉNYI FRIGYES : Petőfi Sándornak. — PD1. 1844. aug. — 7. sz. 197. 7 Az eperjesi Magyar Társaság Érdemkönyve 1833—1842. Az eperjesi városi levéltárban EK—P. Inv. c. 720. sz. — Az érdemkönyv mikrofilm-másolata DR. IMRE SEDLAK eperjesi főiskolai docens szívességéből tulajdonomban van. 8 PULSZKY FERENC: Életem és korom. Bp. 1958. I. k. 146—147. Uo. A társaság megalapításáról I. k. 57—59. 9 Ld. BODOLAY GÉZA: irodalmi diáktársaságok 1785—1848. Bp. 1963. (továbbiakban: Bodolay) 204—221., 261—281. és 738—742. 10 BODOLAY: 290.