V. Nyilassy Vilma szerk.: 1823–1973 Petőfi (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 10. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1973)
KISS JÓZSEF: „Művész és költő!" — Petőfi megválása a pápai kollégiumtól
fogalmazó költő lelkében. Júl. 7-én, Szeberényihez intézett levelében már utal új terveire: „elbúcsúztam a színészettől Mohácson" — fejezi be 1841. évi színészkalandjáról szóló beszámolóját, hogy aztán zárójelben gyorsan hozzátegye: „(de ha isten segít, nem örökre)", s a levelet hármas aláírással látja el, mely formájára nézve tréfás ugyan, de szinte mértani pontossággal tükrözi azt a merőben új szituációt, amelybe Petőfi a pápai iskolaév végén került : „(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdan) Rónai színész, (jövőben) Sió színész és literátor." 91 Mindenekelőtt azt jelzi ez az aláírás, hogy a jelenlegi állapot ideiglenes, átmeneti csak; s kifejezi eltökéltségét, hogy visszatér a művészi (színművészi) pályához. De már itt kitűzi azt az új, kettős, romantikus életeszményt, amely ezután hosszú ideig irányítja lépteit, s éppen ez az, ami a pápai tartózkodás egyik legfőbb újdonsága, vagy lia úgy tetszik: nyeresége. Petőfit pápai diákként elért költői sikerei végleg meggyőzik arról, hogy neki a magyar költészetben helye, szerepe, küldetése van, tehát, hogy a tollat többé nem teheti le a kezéből. De nem tud lemondani a színészi dicsőségről sem, melyet Egressy játéka szinte elérhető közelségbe hozott a számára. Meggyőző példája e két vonzás és két törekvés egyensúlyának az említett örömünnep, amelyen Petőfi mint előadóművész és mint másoktól szavalt költemények szerzője egyaránt kivételes sikereket arat. Űgy hisszük tehát, felesleges is Shakespeare példájára utalni, amikor e kettős célkitűzés magyarázatát keressük. 92 De hogyan valósíthatja meg a kettős célt együtt? Tanulóként semmi esetre sem. A képzőtársasági szavalás, magánybeszédek előadása csak pótcselekvés: ő valóságos, korlátozatlan, teljes értékű színészi munkára vágyik. (Némethy emlékezéséből tudjuk, hogy még a súgó feladatát is csak szükségből és csak pár napig hajlandó ellátni; mint állandó beosztást önérzetesen és határozottan elutasítja magától: neki nem kell a pénz, nem kell „e színpad alatti hatalom", „neki dicsőség kell a deszkákon!") 93 Mint színész lehet egyúttal költő is, de az iskolához való kötöttség kizárja a két cél egyidejű szolgálatát. Ezt a dilemmát tükrözi Petőfinek az a saját kezű, német nyelvű önéletrajzi vázlata is, amelyet Beck Károly német költőnek adott át 1846 tavaszán. 94 Ennek idevágó mondata így hangzik: „Nach seiner Rúkkehr [!] vom Militair ging er wieder in die Schule, konnte aber wegen seinem fortwährenden Hange zur Unabhängigkeit nur ein Jahr aushalten, und wurde Schauspieler bei einer wanderden [!] Gesellschaft." 95 Azaz: nyűgnek érezte az iskolát, mely cselekvési szabadságában, művészi tervei megvalósításában akadályozta. Tegyük hozzá: bármennyit is köszönhetett a Képzőtársaságnak, ennek kereteit immár, A borozó megjelenése után, szűknek találhatta. Azzal tehát, hogy nem fejezi be tanulmányait, hogy nem lesz 91 Petőfi Sándor levelezése c. i. m. 12—13. 82 FERENCZI ZOLTÄN: Shakespeare és Petőfi c. i. m. 8. 93 NÉMETHY: i. m. (1. 11. sz. jegyz.) 94 Petőfi Sándor vegyes művei c. i. m. 247. (Beck tervezett, de soha ki nem adott műfordításaihoz kérte Petőfi életrajzát.) 95 Uo. 164. 96 Vö. Jókai megjegyzésével: „Sándort iskolába járatták. Jó tanuló volt [. . .] Lehetett volna belőle szolgabíró is, vagy akár professor." (Petőfi élete és költeményei c. id. előszava XXIII.)
