Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve

tíva szem elől tévesztése is kifejeződött, de életműve ismeretében ki tagadhatná, hogy saját politikai, művészi elgondolásai alapján tudott nagy, szocialista jellegű nemzeti költészetet teremteni."

124 — Nincs éles ellentét a két minősítés között, s lényegében mindkettőt igazolta az idő. Az elsőt — amennyiben „a szocializmussal birkózás"-on kívüliség a napi politikai harcokat jelenti — a közeljövő; a másodikat — Illyés Gyula egész életművének lényegében szocialista jellegét — a távolabbi jövő bizonyította. A Kézfogásokról szólva abban mindenki — okkal — egyetért, hogy a kötet Illyés életművének egyik jelentős csúcsa és alkalmas irodalmunk lemérésére is.

125 Legalább hét olyan nagy gondolati verset tartalmaz, amely helyet kap a — képzeletbeli — örök magyar antológiában.

120 Örömmel vehetik észre azt is a bírálók, hogy az utóbbi évek folyóirataiban megjelent pesszimista versekkel szemben a kötet egésze az élet derűjét, szépségét hirdeti.

127 Azokba, akik a Kézfogásokról még bizonyára szóltak volna, az ellenforradalom kirobbanása fojtotta a szót. Illyés maga az október végi eseményekben tevékeny részt nem vállalt. Az Egy mondat a zsarnokságról címen, korábban írott versének közreadása, illetve ennek hatása révén látszólag mégis „a barikád másik oldalára" került. A kérész-életű, Petőfi Párt néven újjászervezett Parasztpárt irányító testületébe — az egykori „népi" írók legtöbbjével együtt — őt is bevették, de aktív politikai szerepet nem játszott. A nem-tisztázott zsarnokság-verssel és hallgatásával azonban megint „ellenzékbe" — az ellenforradalom leverése utáni napokban gyülekező szocialista írók táborán pedig újabb időre kívül — szorította magát. 1957-ben néhány elszórt megjegyzésen, illetve az ellenforradalom előttről „áthúzódott', így arról nem szólva már nem is érvényes kritikán kívül — határainkon belül — Illyésről semmi sem jelenik meg. 1 9 5 8— 1 9 6 1 Űjra Illyés hallgatásának évei. Eredeti művet -nem jelentet meg; a hivatásszerűen gyakorolt műfordítói tevékenység fedezékébe vonul. Az 1958-ban kiadott Kínai szelence versfordításai — érthetően — nem keltenek különösebb visszhangot.

128 Az egyetlen eredetinek mondható megnyilatkozás, a fordítás-kötet bevezetője pedig (allegorikus túlzásaival a régi kínai társadalomról, miszerint annak közepén az írók álltak volna, akik a kínaiakat „legfőbb jótulajdonságukra, a valóság helyes érzékelésére" oktatták) — vitára ingerelte a marxista szakkritikát: Illyéstől szokatlan és különösen fájó, mert nyilván tudatos, hogy olyan illúziókat vesz át Kínáról, melyek „hamis, de belülről igényelt távlatokat, világképeket mutatnak azoknak, akik.. . nem éreznek magukban hajlandóságot arra, hogy következetesen 124 CZINE MIHÁLY: i. m., i. h. 125 SARKADI IMRE: Magyarság és Európa — Irodalmi Üjság 195G. 32. sz. 5. 1. 120 SOMLYÓ GYÖRGY: A költészet évadai — Csillag 1956. 7. sz. 124—137. 1. 127 KOMLÖS ALADÁR: Soha ennyi madárfüttyöt egy verseskönyvben! — Művelt Nép 1956. 32. sz. 3. 1. 128 RöNAY GYÖRGY: (Kínai szelence) — Vigília 1958. 497—499. 1. SÓS ENDRE: Mi van a Kínai szelencében? — Magyar Nemzet 1958. 158. sz.