Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
CZÉRE BÉLA: Két érintkező pálya: Csáth és Kosztolányi
fizetésekből élnie, Ignotusnak újságírói kényszermunkát végeznie — nekem falusi doktornak mennem..." 3 A Monarchiának e felbomlás előtti szellemi vákuuma fölött vert hidat Csáth „az ős, szent gyönyör számára", „mely eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket, s kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idő zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba".'' Éjszakai felriadások megnevezhetetlen félelmeitől űzve, melyekben talán még a gének emlékeznek a régi halálra, a teljes élet elé futott evvel a gyönyör-programmal, de közben át is hajolt minden megtartó korláton. Kosztolányi a Mérgek litániájával társul ehhez az élményhez: Az ópium volt az első ideálom, az álom, az én altató arám; csak rám leheli és az enyém mi drága, enyém lesz Kína, Tibet és Japán. A koffein komoly, nyugodt barátunk, mélységek kútja, bölcsek itala. A veronál vén gyermekek dadája, a morfium az örök éjszaka. A nikotin zavart füstfellegében keleti lázak fátyola remeg. Az alkohol gyógyítja életünket, ezt a fekélyes óriás sebet. Mind szeretem. És ők is mind szeretnek. Komor nevük imába foglalom. Rettegve, félve rejtem el a titkuk, mint átkomat és örök bánatom. Más kérdés azonban az, hogy e programszerűen meghirdetett hedonisztikus életöröm-élvezés mint primer életérzés belejátszik-e a művekbe? Az 1910-től kezdve a morfium és pantopon egyre növekvő adagjaival élő Csáth novelláiról feltételezték későbbi kritikusai, hogy sokat hordoznak írójuk izgatószer okozta révületeiből. Az igazság azonban az, hogy Csáthnak nincs „morfium utáni" korszaka, hiszen 1913-tól kezdve, mikor átlépi a „petit morphinisme" 7 határát, már nagyon keveset ír, az 1914-től haláláig írt két novella pedig egyáltalán nem jelzi tehetségét. Egyetlen novellája van Csáthnak, az 1912-ből származó Egyiptomi József, amelyen érződik az Ópium-esszében meghirdetett tér és idő béklyóiból való kiszabadulás. Az időszámítás előtti III—IV. évezred Egyiptoma ad színteret ennek a morfium-okozta lebegésből született, az örök sodrású víz, a békét lélegző táj és az asszony végtelen nyugalmából szövődő írásnak. Itt valóban más világba lépünk, olyan a novella hangulata, mint egy örök ajándékként kapott ritka álomé; nem érezteti ugyan az író „az ősi tragikumot, a vágyat, mely kielégülésért kiált és a csömört, mely a kielégülés után jelentkezik", 8 de kapunk helyette valami egészen mást, vala5 DÉR ZOLTÁN : Az árny zarándoka (Szabadka. 1969.) 6 CSATH GÉZA: Opium (Nyugat, 1909.) DÉR ZOLTÁN: Az árny zarándoka (Szabadka, 1969.) 8 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Csáth Géza betegségéről és haláláról (Nyugat, 1919.)
