Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)

VEZÉR ERZSÉBET: Ady és a francia radikálisok

más eszmei törekvésekkel keresztezve-keveredve van valamelyest jelen abban az irracionális-mitikus parasztszemléletben, mely a háború után Szabó Dezsőben találja meg legjellegzetesebb irodalmi kifejezőjét.'

0 Ady, aki költészetének kibontakozásával 1906-tól kezdve minden progresszív törekvés mértéke és iránymutatója, forrása és lelkesítője lett Magyarországon, a francia republikánusoknak ahhoz az irányzatához vonzódott elsősorban, mely a nagy forradalom eszméin, a dreyfusard-ok harcain keresztül jutott el a szocializmushoz, a Zola—

France—

Jaurès-vonalhoz. Zola, a haladás cselekvő bajnoka minden hazugsággal, sötétséggel és bigottsággal keményen szembeszegülve hatalmas mementóvá magasodik fel a fiatal nagyváradi újságíró nekrológjában.

11 Ady tisztelete Zola iránt sohasem csökken, de később már nemcsak mint a Dreyfus-ügy hősét, hanem mint a Débâcle íróját is ünnepli, aki alapjaiban megingatta a Sedan utáni nacionalista mítoszt.

12 A század elején Magyarországon rendkívül népszerű volt a polgári moralista Anatole France, a fölényes-ironikus elbeszélő. Adyra sem maradt hatástalan az a demitizáló szemlélet, mellyel France a történelmi múltat koturnus nélkül közelíti a jelenhez. Gyakran idézi azt a gondolatát, hogy az emberek sohasem voltak tudatában a történelem nagy pillanatainak. Mindenekelőtt azonban a dreyfusard-t, a militánsan szocialista szónokot és publicistát mutatja be a magyar közönségnek.

1 :ï Ady sohasem volt szocialista, amennyiben a szocializmus zárt eszmerendszert vagy éppen pártkereteket feltételez. De mint legjobb kortársai, nem látott más utat az emberi haladásra. Éppen France-ról szóló cikkében írja le: ,,A szocialisták arra mennek a cél felé. Ezért kell velük menni. Nem érnek oda. De egy részét az útnak megfuthatja velük az emberiség."

13 Az ő szocializmusa azonban sokkal inkább a társadalmi valóságban gyökerezik, sokkal kevésbé érzelmi, mint a France-é. Ebből az érzelmi, kicsit elvont szocializmusból kövekezik, hogy az öregedő France-on mindinkább a Bidault-Coquille passzivitásba forduló bölcsessége lett úrrá. Ady viszont egyre aktívabban vállalta a kibontakozó forradalmi fellendülés vezetőjének szerepét, és nem rajta múlt, hogy a „forradalomba rohanó" ország a világháborúhoz érkezett el. „A francia géniusz él" — írja Ady France Pártütő angyalok c. könyvéről,

Kl és a regény befejző gondolata — „A háború háborút hoz létre és a győzelem vereséget" — valóban összecsengett Ady nagy háborús verseinek alapeszméjével, amit művészi tömörséggel így fejezett ki A halottak élén c. versében: „Most a mezőn mindenki veszt." Az első megrendülés után azonban bölcs humanizmusa sem tudta megóvni France-ot attól, hogy ha átmenetileg is, fel ne oldódjék az „unión sacrée"-ban, amit Ady „egy fényes géniusznak meg10 Vö. NAGY PÉTER: Szabó Dezső. Bp. 1964. 142—146. 11 Strófák. AEÖPM III. 147. Jegyzetek a Szajna mellől I. Zola és Bonaparte. Szocializmus 1908. jún. 18. 13 Anatole France vallása. AEÖPM VIII. 63. 14 Vigasztaló Anatole France. Nyugat 1914. szept_ 1. — Anatole France érzelmi szocialistaságához 1. az alábbi nyilatkozatot: „Je suis socialiste chaque jour davantage, déclarait France, à la ,

Fabian Society' de Londres, en décembre 1913, je le suis par plaisir. On a ses faiblesses, on a ses sensualités. Je suis socialiste, parce que, en tant que socialiste, je suis injurié par les abêtis, les poltrons, les ignorants." Idézi LUCIEN PSICHARI: Jean Jaurès et Anatole France. Europe 1954. szept.

—okt.