Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
mérlegeli Halász Gábor az Ezüstkort. az „ifjúi folyóiratvállalkozást", ezért sürgeti híres tanulmányában a „továbbjutni" jelszavát, amely az utolsó nemzedékek közötti polémia kiváltója lett, s ezért mondja el belenyugvó gesztussal A tiltakozó nemzedékben: „Nem, sem bevezetések, sem tiltakozások nem segíthetnek, csupán a kötetben magában csendesen felsorakozó versek. S bízzunk benne, hogy ezek a minden érvnél beszédesebb érvek végül kivívják nálunk is a maguk igazát."'' 3 Ez a költői és irodalmi „igazságtevés" a Magyar Csillagban már nem következett be. A német megszállás után oly sok társával együtt ez a lap is megszűnt. Utolsó, a nyomdában lévő száma (1944. április 15-i dátummal) már nem juthatott el az olvasókhoz. Egy-két példánya maradt csak meg/ |/| A Gellért Oszkár hagyatékából a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokába került példányban számtalan üres lap található. A következő jelentősebb műveket tartalmazza (sorrendben): Rónay György tanulmányát Dsida Jenőről, Kálnoky László Július című versét, örley István Betegség című elbeszélését, Ottlik kisregénye, a Hajnali háztetők befejező részletét, J. Gyarmathy Erzsébet két költeményét, Kolozsvári Grandpierre Emil Lelkifinomságok című írását és egy töredékes Figyelő rovatot. Akár jelképesnek is érezhetjük ezt az utolsó, befejezetlen híradást. Hiszen maga a lap sem volt „befejezett", végérvényes elvekkel dolgozó írói műhely. A torlódó eszmék korában mégis, ha olykor szűkös programmal is, a teljesség egyfajta igényét igyekezett megvalósítani, s az írói függetlenség egyik végvárává válhatott. Benne nevelődött az új •— a Nyugat utolsó lírai nemzedéke, s itt összegezhette elveit mindenki, aki már a háború utáni Magyarországra gondolt, s az értékek „átmentésének" jelszavával munkált, A kor legáldatlanabb, legélesebb vitája, a népi-urbánus ellentét csak tompítva, „hangfogóval" érvényesült, s ez is annak bizonysága, hogy szerkesztője a teljesség és az írói egzisztencia védelmének helyéül szánta. Néhány olyan gondolat is felvetődött hasábjain, melyeket már egy következő korszak teljesíthetett csak be. 43 A vita anyaga: Halász Gábor: AZ ÉBREDŐ VAROS. 1943. I. 496.; Halász Gábor: TOVÁBBJUTNI! 1944. 103.; Rónay György: A LÍRA „VÁLSÁGA". 1944. 426.; Halász Gábor: A TILTAKOZÓ NEMZEDÉK. 430. 44 Pergel Ferenc: ÉVFORDULÓRA. Vigília, 1969. március.
