Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
RÓNAY LASZLÓ: A Magyar Csillag
még akkor is, ha tudja elménk: hasztalan s arcunkon, az eltorzulón kitörni e szó rángatódzik: „nem bírom". s a bomló lélek, mint láng meg-megszakad, száll szebb részével felfelé! — az volt talán az istené. S hogy mennyire visszhangzott erre a törekvésre a magyar irodalom jobbik része, annak bizonysága Jankovich Ferenc Széchenyi emlékezete című költeménye, amely szinte az Illyés-vers ellenpárja, s Bóka Modus vivendi-je, amely úgy hirdeti meg a „másik csillag"-ra való költözés képét, mint a világtól menekvő, a cselekvéstől visszariadó humanizmus védelmezésének és őrzésének gyakorlati programját: Modus vivendi: ha nincs módja más, majd keresünk egy másik csillagot, önvédelem ez és nem támadás, kezünkben toll volt, és nem tőr világított. „Eszmében és gyakorlatban ugyanaz tehát a parancs: hűség a néphez" 3 — e gondolattal —, amely a népfogalomnak ugyan kissé szűk értelmezését rejtette magában — csatlakozik a Magyar Csillaghoz Tamási Áron. Általában: a humanizmus példáját a „nagy nemzedék" életművében véli megtalálni a Magyar Csillag. Ady, Babits, Tóth Árpád és Kosztolányi egységesnek vélt hagyatéka közvetíti számunkra a magyar irodalom legjobb, érintetlen tradícióit. E négy költőhöz térnek vissza újra meg újra, s művészi örökségükből •— akár annak eszményítése árán is — vélnek erőt meríteni az egyre nehezebbé váló politikai helyzetben. Adyék nemcsak a nagy költészet megteremtői szemükben, hanem „a magyar szellem olyan örök legendáinak megalkotói, akár Petőfi vagy Arany magatartása. Az elkövetkező időkben mind a négy legendára szükségünk lesz" — írja nosztalgikus iróniával Vas István/ 1 Ez az eszményített hagyományőrzés jellemzi azt a gesztust, ahogy a Magyar Csillag igyekszik megőrizni Babits (akinek szellemi örökségéhez a legtöbb szál fűzte Illyés Gyulát) hagyatékát, s ahogy a még élőkben (pl. a Schöpflin-számban 5 ) észreveszik ugyanennek az örökségnek paradigmáit. A négy névhez később ötödikként csatlakozik Móricz Zsigmond is. Halálakor különszámmal jelentkezett a Magyar Csillag, s ez a felvonulás is bizonysága volt, hogy Móricz írói példája — bár fenntartásokkal —, magatartása és eszménye is bekerült a múlt számukra legértékesebb tartományába. Van persze a magyar humanista múltnak egy mélyebb rétege is, amely lassacskán megfakult az idők ködében. Ezt is igyekszik a maga eredetiségében értékelni és érzékelni a Magyar Csillag köre. így jelenik meg Németh László Széchenyi Döblingben című, megrendítő írása, 6 Bóka László tanul3 Tamási Aron: LEVÉL ERDÉLYBŐL. 1942. II. 61. 4 Vas István: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÁBÉCÉ. 1942. II. 40. 5 Ebben a számban a következő jelentősebb tanulmányok szerepelnek: Illés Endre: SCHÖPFLIN ALADÁR; Rédei Tivadar: SCHÖPFLIN SZEREPE IRODALMI KRITIKÁNKBAN; Keresztury Dezső: A SZÍNIKRITIKUS; Gyergyai Albert: AZ ELBESZÉLŐ; Elek Artúr: SCHÖPFLIN ALADÁR ÉS A NYUGAT. 6 Németh László: SZÉCHENYI DÖBLINGBEN. 1941. 129.
