Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
rozásokba csúszott. Szemléltetheti ezt Bóka László vitája 13 egyfelől a Haladás „kultúrbotrányt" kiáltó cikkírójával az Illyés szervezte Népi Művelődési Intézet ügyében, másfelől Bóka tiltakozása 14 a Fórum eljárása ellen, mikoris az ő örömmel vállalt, igen elismerő Illyés-kritikáját 15 Lukács György olyan cikk társaságában közölte, amely Illyést dicsérvén — egycsapásra — általában az „urbánusokon" verte el a port. 1,i Lukács ekkori harcaiban hatékony és gyakran bevetett fegyver Illyés forradalmi művészete saját — részben volt — harcostársai, a most újra gyorsan polarizálódó „népiek" reakciós ideológiáinak közömbösítésére. 17 Ennek során Illyés legjobb műveinek eszmei tartalmai Németh László, Veres Péter és mások gondolataival kerülnek szembe. Ezek a „dicséretek" ugyan szikrányi örömet sem okoznak Illyésnek, épp ezek alapján nevezi Lukács legtöbb idézett cikkének Fórumát a „legrosszabb sajtó"nnak. Sőt a Lukács György ekkori cikkeiben felemlített, kétségen kívül forradalmi Illyés-művek sűrűn ráolvasott argumentumok magára Illyésre is: ideológiailag kétes értelműnek ítélt műveivel szemben. Nem méltatlanul vagy véletlenül került Illyés a sokirányú irodalmi és politikai sugárzások fókuszába. Nemcsak azért, mert a kommunista kritika már ekkor a „legnagyobb élő író"-nak 18 deklarálta, hanem azért is, mert cselekvő embersége, művészi energiája ezekben az években eddig sohasem látott teljességében bontakozik ki. Nemzetgyűlési-, majd a Paraszt Párt egyik vezetőjeként országgyűlési képviselő, egy ideig az írószövetség vezetőségi tagja, szerkeszti a Választ, intézetet szervez, országot jár, tömegek előtt beszél, agitál, a közéleti tündökléstől közismerten viszolygó költő. Mindennél többet mond — s többet ér — azonban műveinek szapora egymásutánja. A fölszabadult könyvkiadás első produktumai között van a készültekor, (1933-ban) Kolozsvárott, rejtve, I. G. jellel, éppen hogy csak megjelent forradalmi népi-poéma, a Hősökről beszélek. Joggal számíthatják ennek alapján Illyést az elsők közé a számbavételnél, kik fogják szavaikkal oly módon építeni az országot, mint a dolgát-tévő munkás és paraszt. 19 Dicsérik hangja üde frisseségét, művét az új társadalmi rend „elő-énekének" 20 hallják, amelyben felcsendül a Tiborc- és Viola-származékok jövendő boldogságának lehetősége. 21 E „tökéletes, parányi lírai eposz" megerősítette azokat a reményeket és véleményeket, hogy Illyés forradalmár és „forradalmi jelenség irodalmunkban". 22 S a megkapott bizalomra nem volt méltatlan: még 1945-ben megjelent a friss élményektől tüzes kötet, az Egy év, amely mellett könnyen és szívesen állhattak ki a szocialista irodalom akarói. 23 A Haladás ismert Iliyésellenességéből következően fajelméletet keres benne ott is, ahol nincs. Rosszindulatú hevületében a mindig sokkal inkább politikai, mint esztétikai mércén mérő lap kritikusa ez alkalommal azzal is megpróbálkozik, hogy a versek 13 BOKA LASZLÖ: Mi a kultúrbotrány? — Haladás, 1946. IX. 5. 7. 1. 14 BÓKA LASZLÖ: Illyés Fóruma — Haladás. 1946. 36. sz. 7. 1. ÍS BOKA LASZLÖ: Illyés Gyula: Hősökről beszélek. — Fórum. 1946. 104—106. 1. ll> HARASZTI SÁNDOR: Urbánusok és népiesek. — Fórum, 1946. 95—98. 1. 17 LUKACS GYÖRGY: Népi írók a mérlegen. I. h. iá HORVÁTH MARTON: Illés Gyula, Szabad Nép. 1947. 9. sz. 9—10. 1. 19 ZELK ZOLTÁN: Hősökről beszélek. Szabadság, 1945. 144. sz. 2. 1. 20 VARKONYI NAGY BÉLA: Hősökről beszélek. Magyarok. 1945. 143—144. 1. 31 BARDOSI-NÉMETH JÁNOS: Hősökről beszélek. Sorsunk, 1945. 229. 1. 22 BOKA LÁSZLÓ: Hősökről beszélek. Fórum, 1946. 104—106. 1. 23 GABOR ANDOR: Illyés Gyula új verseiről. Szabadság, 1945. 243. sz. 2. 1.
