Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
SZABÓ B. ISTVÁN: A mérleg nyelve
SZABÓ B. ISTVÁN A MÉRLEG NYELVE — Illyés Gyula felszabadulás utáni munkásságának magyarországi kritikái — íme a mérleg: bal serpenyőjében a kor, a korélmények, negyedszázad magyar történelmének hatalmas eredményei, olykor csalódásai, kudarcai, a nemzet és az emberiség „nagy kalandja", a szocializmus első próbája, — jobb serpenyőjén e kor legnagyobb magyar költője, kiteljesedő életműve. A kettő között: a kort és a költőt összemérő kritika, a mérleg nyelve. Inog a mérleg, hol az egyik, hol a másik serpenyőben nagyobb a súly, bomlottan csapong a mutató, s csak a korszak utolsó ötödében látszik megállapodni. De lehet-e tanulmányt írni úgy, hogy sem a korra, sem a művekre igazán nem tekintünk, hanem csak a mérlegnyelv mozgására? — Csakis olyan kiadvány végén lehet, melynek tanulmányai eZőbb elvégezték a valóságos tartalmak mai mérlegelését. S lehet-e csak a magyarországi kritikát számba venni? — hisz alighanem minden magyar író közül épp Illyés Gyulának van a legnagyobb külföldi sajtója, kintről is rajta mérik elsősorban a kor és költő viszonyát, de túl az emigráció tendenciózus cikkem, ő talán az első magyar költő, aki életében nemcsak kijutott, hanem — az időszak vége felé — igazán bejutott a világba, a világirodalomba. Mégsem látszik kötelezőnek a kitérés ezekre az utakra, hiszen Illyés Gyula nem „világköltő", Illyés Gyula magyar költő, és ha helyét a magyar valóságban, hatását a magyar szellemi életben vizsgáljuk, nemigen leszünk méltatlanok a szándékaihoz. S lehet-e csupán a legutóbbi huszonöt évre korlátozni ezt a szemlét, mikor Illyés művészete idestova negyvenöt éve a kulturális és közfigyelemnek szakadatlanul tárgya, sőt harci kérdése? Nehezen, hisz a legutóbbi negyedszázadra eső jó félezer Illyés-kritika között alig akad olyan, amely korábbi műveire és származására, pályakezdetére így-úgy ne utalna. Mégis tanulságos csak az 1945 utáni fogadtatást is szemügyre venni, mert ekkor sajátos, 8 Petőfi Irodalmi Múzeum 113
