Baróti Dezső - Illés László szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 9. 1971-72 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1972)
KENYERES ZOLTÁN: Illyés Gyula irodalomszemlélete
természetére figyelmeztet. Amióta a Hajszálgyökerek cikkei — különösen az 1960 j as években írottak — megjelentek a sajtóban és a folyóiratok hasábjain, többen is szemére vetették ezt az úgymond „hiányosságot". Pedig nem tesz mást, mint reálisan beméri az irodalom lehetőségét és hatókörét: a munkára hívás ősi és örök irodalmi feladat, a munkát azonban a társadalmi élettevékenység különféle övezeteiben kell elvégezni. Illyés a nemzeti kérdés létére hívja fel olvasókörét, a megoldását már rábízza a társadalomra; szó szerint: bízva abban, hogy megoldja. Ez a hit és bizalom sugárzik nem éppen derűs írásaiból is, amikor a születésráta riasztó csökkenésének idején és az öngyilkosságok még riasztóbb emelkedésének észlelésekor a közösségi érzés lazulásáról, már-már megbomlásáról értekezik. A nemzeti sorstragédia eszméje, a magyar egyedül-valóság és kitaszítottság gondolata a dzsentri-gyökerű nacionalizmus tünete volt, valahányszor felütötte fejét, megbénította a cselekvőképességet és a nemzeti értékek felelőtlen elprédálását segítette elő. Illyés komor tónusai más természetűek; a munkába és a tömegekbe vetett hite vonja a bizalom fényébe komor helyzetjelentéseit. Munkára riaszt, romló idegpályákat sokkol. Regusse-től Bécsig nem a nacionalizmus útvonalain járja Európa ^ájait, itthon és külföldön cselekvő, hatni-kész patrióta internacionalizmus vezeti: joggal véd és nem jogot sért, amikor ennek az eszménynek megvalósulásit sürgeti. A függetlenség és az együttműködés demokratikus jogát. Ezért zárhatja le önéletrajzi Visszapillantását ezekkel a szavakkal: „Bízom a magyar nép erejében. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a nemzet nem romlása, hanem épülése felé halad, bármily próbák érték is. .. Bizonyos vagyok abban, hogy a föld népei az osztály nélküli társadalom útján haladnak. Szerves egyesülésük első állomása a teljes egyenjogúság. Egymást becsülő felek közt egyenjogúságot megteremteni másképp, mint szóértéssel, vagyis békével, képtelenség, mert hisz önmagában ellentmondás. Egy tizennégy-tizenötmilliós nyelvközösség nem megvetendő munkaterület még a világ népeinek együttesében sem .. . Bízom, tehát abban, hogy van okunk szívósan és jókedvűen dolgozni halálunk pillanatáig."
