Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KERESZTURY DEZSŐ: Teremteni új nemzedéket

TEREMTENI ŰJ NEMZEDÉKET. KERESZTURY DEZSŐ A Petőfi Irodalmi Múzeum néhány éve egyik legnagyobb vállalkozásába kezdett. Egységes összefüggésében és gazdagságában kívánta felidézni és sokrétű kiállító módszerével megmutatni irodalmunk múltszázadi fejlődésének képét. ,,Ta kalepa ta kala": a szép nehéz, mondta ki egykor Babits a maga költői hitvallásának egyik fő elvét. Ez járt az eszemben, miközben végignéztem e tartalmas és lelkesítő kiállítást; némi módosítással: szép, mert nehéz. Nehéz, mert egy nép talán legnagyobb erőfeszítésének korszakáról szól, amelynek fő eredményeire nyugodtan kiterjeszthetjük Arany jellemzését 1848. forradalmáról és szabadságharcáról: „Világcsoda." Nehéz, mert olyan korszakról szól, amelyet — a rendszerezés szükségszerűsége szerint, de fejlődésének roppant szakadékai szerint is — általában egymástól lényegesen eltérő szakaszokra szokás tagolni, holott valójában nemzetünk történetének egységes, s éppen egységében oly jelentős, oly felemelő és megrendítő korszaka. Ez az a század, amelyben sok visszahúzó erő ellenében, igen nehéz körülmények között, töredékes eszközökkel, egymással is szembe forduló táborokkal bár, de meg kellett teremteni az új Magyarországot, a kor nyelvén szólva : a hazát. A körülmények, lehetőségek, erőviszonyok a fejlődés folyamán változtak, az alapvető erők, feladatok azonban azonosak voltak. Ezért egységes ez a korszak minden változatossága ellenére. És mutasson bár formalista, realista, népies, városias, analitikus, motikus. ' j A század irodalmi fejlődésének töretlen egysége e fejlődés látványát megváltoztató változásokkal jár együtt. Az egymást váltva egymást folytató szakaszok egységes értelmét is csak akkor láthatjuk világosan, ha megértjük a változások okait, jelentőségét. E változásokon munkolódó erőknek négy fő zsúfolódási-kitörési szakasza tűnik szemünkbe. A harmincas évek eleje: a reformmozgalom kibontakozása. A XVIII. század végétől kezdődő, a Martinovics-pörrel visszaszorított erjedés ekkor lép a tevékeny cselekvés korszakába. A negyevenes évek második fele: a forradalom kibontakozása s a szabadságharc. Az egyre radikalizálódó erők törésre viszik a reform ügyét; a forradalom szabadságharcba fordul, s a nemzetközi reakció csapásai alatt összeomlik. A hatvanas évek első fele: „a remények évei". Az abszolutizmus erői megroppannak, a reformkor erői egy utolsó nagy hullámban torlódnak össze, az-