Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

meghívtak. Körülbelül ötven-hatvan ember volt jelen ezen a vacsorán, közöttük a belga kultuszminiszter. A miniszter tartott egy beszédet, amiben vázolta, hogy miként képzeli el a legközelebbi biennálét, meglehetősen szigorúan beszélt a költőkről, akik valahogyan belefeledkeztek a széptevésbe és a szépelgésbe .. . Nem veszik észre, hogy a tudomány és technika milyen szerepet tölt be a társadalomban. A költészet egyre inkább elmarad ebben a versenyben, alig van életélmény az emberekben, inkább irodalmi élményből csinálnak irodalmat. S ekkor ezt mondta a miniszter: — Egy magyar költő van itt közöttünk, engedjék meg, hogy bemutassam .. . Nagyon sok dicsérő szót mondott rólam. Azután kihúzta a zsebéből a francia nyelvű verseskönyvemet, s ezt mondta : — Engedjék meg, hogy ebből a kötetből elolvassak egy verset... Hát fölolvasta a Mesteremberek című versemet, francia gesztussal és páthosszal, nagyon szépen. Utána ezt mondta: — Kérem, kedves uraim és kollégáim, ez a vers több mint ötven év előtt készült. Ennek a versnek kellene ma folytatódni, megszületni a mi korunk versének, Önök a fehér liliomoknál és tulipánoknál tartanak . .. Azután odajött hozzám, kezet fogott, átölelt és megcsókolt. S meghívott a költészeti biennáléra is. Az 1909-es, fiatal, tájékozódó Kassák Lajostól eljutottunk félévszázad során a Párizst meghódító, s a Párizsban már nemcsak tájékozódó költőig és festőig... Tegnap este átlapoztam a Nagyvilág folyóiratban azt a Pán Imrével közösen megírt áttekintést, mely a modern művészetek fejlődéséről, az avantgárdé útjairól szól. Most összefoglalóan: mi a véleménye ma, ötven év után e századeleji nagy mozgalomról? Az, kérem, hogy ez a mozgalom, ami akkor elindult, szerintem beérkezett. S visszatarthatatlanul be fog érkezni nálunk is. Biztosan meg feg érkezni, ez törvényszerű. Paragrafusokkal a fejlődésvonalát megállítani nem lehet. Marasztalni lehet, késleltetni lehet, de megállítani nem lehet.. . Éppen úgy nem lehet, mint megnyomorítás nélkül egy ember növekedését nem lehet megállítani, vagy egy fa növekedését sem. Úgyhogy nekem elég keserű ez a könyv, a Modern Művészetek, az Izmusok Története című könyvem, ami körülbelül háromszáz oldalas. Ma már csippel-csuppal kezdik feldolgozni a futurizmust, expresszionizmust, huszonötödkézből ... Ugyanakkor ez a könyv még mindig nem jelenhetett meg, amely nemcsak az izmusokról szól nemzetközi szempontból, hanem az úgynevezett nagy aktivista mozgalom is fel van dolgozva benne. S bizonyíthatóan kimutatja ez a könyv, hogy talán ez az első eset, hogy a magyarországi festészet és irodalom nem maradt el ötven évvel a Nyugat mögött. Ahogy az előbb elmondottam: Stravinskyvel egyidőben indultam. A mostani párizsi kiállításomon 1920-as képek voltak kiállítva, amit a kritika nagyon jól fogadott. Az Express c. hetilap egészoldalas kritikát hozott Vásárhelyi Vasarely barátommal együtt. Neki volt egy kiállítása ugyanakkor. Ezen a címen: Az érzelem és az építés kalandja hozták a cikket, reprodukcióval együtt. Amit nem nagyon szoktak kapni az emberek, még Párizsban sem. Azután a francia nyelvű verseskötetemmel kapcsolatosan egy francia költővel együtt írt rólam a Combaí-ban Alain Bosquet egy cikket, összevetve ket-