Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

Ha megenged egy művészeti kérdést: Ûj-e az avantgárdé Párizsban? Van-e egészen új, vagy csak valamiféle blöff, ahogy mondani szokták? — Kérem szépen, úgy van blöff, ahogyan kint blöff volt annak idején Picasso vagy Stravinsky. Ezt blöffnek mondták. De nálunk blöffnek mondták régebben Bartókot is. Tegnap este, ahogy már mondtam, hallgattam a Stravinsky-koncertet. S ez nem blöff •— ez már klasszicizmus. Ötven év alatt, ahogy a mi kritikusaink a modernséget már ötven éve a maguk módján nyaggatják, ez az ötvenéves munka eljutott a klasszikus tisztasághoz. Ma például Párizsban, a komoly elemek a képzőművészet területén, de minden területén a művészetnek, már nem a szenzációt keresik, hanem a tökéleteset. A fiatalok legújabb és legfiatalabb csoportja tudatosan hangsúlyozza az együvé-tartozást.. . Amit eddig elítéltek : tudomány, technika és művészet minél inkább megtörténő azonosulását. Láttunk egy kiállítást. A matematikai intézetben volt ez a kiállítás, ezzel a címmel: Tudomány és művészet. Nem tudom, hány teremben, matematikai eszközöket állítottak ki, grafikonokat tettek fel a falakra, s ugyanakkor műtárgyak voltak annak bizonyítására, hogy a kettő között milyen nagy az azonosság. Beszélgettünk ott egy szobrásznővel, akinek kiállították szintúgy egy fémdolgát, s ő ezt mondta: — A tudósok elindulnak a munkájukkal, hogy megkeressék a törvényszerűségeket s eljutnak a szépséghez, a művészek elindulnak, hogy megkeressék a szépséget és eljutnak a törvényszerűségekhez. Szép gondolat volt, s egészen tömören fejezte ki magát. A kiállítás olyan gyönyörűen szemléltette mindezt, hogy a matematikai törvényeket szemléltető eszközökön mutatják be. S ezeknek a szemléltető eszközöknek a rendszere, zárt geometriai rendszere hasonlóan kimutatható a festményeken is. Amit hangsúlyoznak a mai művészek, akik túl vannak már Picasso felfogásán, hogy a tudomány, technika és művészet azonulásáig kell eljutni, sajnos, a világ politikusai ezt kevéssé akceptálják. Bizonyára megvan az oka annak, hogy a politikusok szükségszerűségből elfogadják a tudomány vívmányait, gyakorlati szempontból a technika eredményeit és valami lelki zavarok keltésétől óvják a népet a művészettel szemben. Olvastam egy cikket, az olasz kommunista párt vezetőségének egyik tagjától, aki szépen bebizonyítja, hogy ez a hármas egység hozhatja létre azt az államrendszert, amiről mi álmodozunk, vagy ami felé törekszünk. Ahogyan a tudomány a szputnyikokat létrehozta, a technika a nagykohókat, ugyanakkor a perspektíva kitágulását, a lelki fölemelkedést a művészek érik el és adják át a népnek. A művészetnek nem föltétlenül szolgálattételnek kell lenni. Néha a művész úgy termel, ahogyan a fa virágzik. A jó kertész örül a fa virágzásának, a jó politikusnak örülni kell a szellemi terméknek. Még akkor is, ha azt közvetlenül nem tudja hasznosítani. De a hatása ennek a szellemi terméknek olyan, hogy a kohászatban ugyan nem lehet felhasználni, de egymás közötti viszonyunkban igen. Mert érzékenyebbek és kíméletesebbek lettünk egymás iránt, lelki finomságainknál fogva.