Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KASSÁK LAJOS: Az én hivatásom az ...

AZ ÉN HIVATÁSOM AZ, HOGY TÉNYEKRE VILÁGÍTSAK RÁ KASSÁK LAJOS 1 A visszaemlékezés hangszalagja 1909-ig perdült vissza, az első híres párizsi útig, amikor gyalog indult neki a fiatal Kassák és nyolc hónap alatt valóban megérkezett végcéljához, Párizsba. Ám nemcsak festészetről, párizsi utazásokról esett szó, hanem újra és újra a költő meg a regényíró is megszólalt. Az 1946-ban írott (s csak 1964-ben megjelent) regénye az utolsó Kassák-regény, (Utána már csak rövidebb prózai műveket írt.) S amikor a Magvető Kiadó lektoraként kezembe került a kézirat •— az óvatosságra kényszerült író akkor maga állt el a kiadástól. Ez a hangszalagon megmaradt önvallomás igazolja mindazt, amit oly régen tudunk Kassákról. S oly sokan megállapították már. A sokfajta megfogalmazás közül, — nem is éppen találomra —, idézzük Radnóti Miklóst, aki Kassák 50. születésnapján a következőket állapította meg: — Kassákot nem az eredményei, hanem a keresései igazolják . .. S vegyünk elő egy régi ars poeticát, 1917-ből, amikor Kőhalmi Béla a Könyvek könyve részére vallomást kért a még nem is harmincéves írótól: „Hitem, hogy az irodalomnak és tágabban: minden művészetnek a reális tudományok előtt fáklyázó intuitív forradalmi erőnek kell lennie. Ezzel szemben a mi irodalmunk a legjobb esetben is csak l'art pour l'art játék, — egy magába bolondult én kifelé tetszelgése ..." A ma már múzeumi ritkaságszámba menő hangszalag — 1963-ban történt a beszélgetés, Kassák otthonában — összekapcsolja a régmúltat az akkori jelennel, az első párizsi látogatást az utolsóval. Emlékeztetőnek még annyit, hogy a festő-Kassákot 1960-ban fedezte fel újra a művészeti világ. Pontosabban Párizs: a Denise René galériában állított ki, nagy sikerrel. 1 A Tóbiás Áronnal folytatott beszélgetést Múzeumunk hangszalag-gyűjteményéből közöljük. 5 Petőfi Irodalmi Múzeum 65