Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

IFJ. HORÁNSZKY NÁNDOR: Balaton

Egyébként Jókai és a Balaton kapcsolatát, valamint a Balatonnal foglalkozó műveit, Lipták Gábor: Jókai Balatonfüreden (Bp., 1960.) c. művében leírja. Jókai e művét Eötvös Károly elmarasztalta: „Jókai a nagyvilág legelső regényírója, de bizony a czikk nem volt jó. Népies olvasmánynak jó lett volna, de magas színvonalú ismeretterjesztő s több nyelvű folyóiratba épen nem volt jó."

8 E korszakáról pedig az alábbiakat írja: „Az elbeszélő részek hát még akkor is tökéletesek voltak a nagy költő alkotásaiban. De a leíró részeknél mást vettem észre. Azok is szépek voltak, de már nem eredetiek. Azok csak visszasugárzások voltak a nagy alkotások aranykorából."

9 Érdemesnek tartom itt megemlíteni, hogy Eötvös hasonló tárgyú cikkéről, mely az OMM-ban megjelent, a Balatonról szóló bibliográfiai összeállításában Sziklay János viszont így ír: „A Balaton vidékét ismertette, a Balatonról több hibás adattal. . .

,0 (!) Jókai és Eötvös Balaton-leírása között némi kapcsolat fedezhető fel, igaz, ellenkező előjellel. Jókai így kezdi kéziratát: „Magyarország legérdekesebb tava. A »magyar tenger« elnevezés ellen azonban tiltakozunk, melylyel a helyi hazafiság beczézi ezt a nagy vízmedenczét, — mert az a név teljes joggal az Adria csücskejét illeti meg, melyet Fiuménk kikötője őriz. Maradjon csak a Balaton a tavak között az első, s ne akarjon a tengerek között az utolsó lenni." Eötvös pedig így vezeti be művét: „A Balaton Magyarország legnagyobb tava, sőt közép és dél Európa tavai közt is a legnagyobb. A magyar büszke e tavára s örömest nevezi magyar tengernek. Oly ország, melynek tengerpartjai nincsenek, mely csak Fiúménál tud egy kis szögleten a tengerre kitekinteni, mely a tavaszi áradásoknál nagyobb színvizet nem ismer, szívesen játszadozik elméjében azzal a gondolattal, hogy neki is van állóvize, mely hasonlít a tengerhez. . "

iL A Balaton ún. endogén háborgásáról is ellentétes véleményen vannak. Eötvös képviseli a tudományos álláspontot Jókaiéval szemben. Végül pedig a Balaton „csodatevő" hatását a betegségekre nagyjából hasonlóan ecsetelik. Ezek a hasonlatosságok természetesen adódhattak a közös témából, de miután Eötvös maga írja, hogy kezében volt a kézirat, kézenfekvő a hasonlatosságokat ezzel is magyarázni. A szöveg egyes részeiben viszont Eötvös ír a Jókai által egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen említett témákról is. Ez az ismertetés, s a megjelenő kézirat remélhetőleg egy újabb adalékkal szolgál majd Jókai életművéhez. Bár a fent említettt kritikák a művel kapcsolatban részben indokoltak, a kézirat méltó arra, hogy elfoglalja helyét Jókai összes műveinek sorozatában. A kézirat 21 X 17 cm fehér papírra van írva, 6 cm-es margóval, a szöveg lila tintával írott, gyakran ceruzával javított. Ezekben az esetekben nem mindig állapítható meg Jókai szerzősége, lehet, hogy a ceruzával való javítás nem tőle ered. A közlésben használt jelek: () a kéziratban törölve, (...) nem olvasható törlés. Ezek csak elírásoknak látszanak. ( ) Jókai jelölése. 8 EÖTVÖS KÁROLY: i. m. 227. p. 9 EÖTVÖS KÁROLY: Nagyokról és kicsinyekről. Jókai utolsó betegsége. Bp. 1906. 230. p. 10 SZIKLAY JÁNOS: A Balaton bibliográfiája. Bp. 1904. 42. p. 11 Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. 13. köt. Magyarország 4. köt. Bp. 1896. 577. p. 15* 227