Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LÜKŐ GÁBOR: Balassi Bálint búcsúja

BALASSI BÁLINT BÜCSŰJA LÜKÖ GÁBOR A költő úgy búcsúzott el Magyarországtól, mikor 1589-ben Lengyelországba indult, mint aki soha többé nem tér vissza. Halálos ágyukon szoktak így búcsúzkodni a régi magyarok. S aki nem tehette meg valami okból, elbúcsúztatta papja vagy a kántor, mikor már a ravatalon feküdt. Ezek a verses, többnyire énekelt búcsúztatók elkerülték a Balassival foglalkozó kutatók figyelmét. Aki megismerkedik velük, könnyen meggyőződhet róla, hogy ezek voltak Balassi mintái, és nem más.

1 Balassi búcsújának felépítése, stílusa és versformája azonos a halottbúcsúztatók sablonos formájával. A halottbúcsúztató versekben maga az eltávozó szólal meg: a pap vagy a kántor az ő szavaival szól a hátramaradottakhoz, mintegy megjelenítve a halottat. Egymás után megszólítja hozzátartozóit s mindenkihez intéz néhány keresetlen, őszinte szót, elbúcsúzván tőle. Az alább bemutatott búcsúztatót a jelen század elején írta a tófeji (Zala m.) kántor:

2 Kovács János nyugszik gyászkoporsójában, Ki 58 évet töltött e világban: Sátorát letette immáron lelkének, Pályafutását is végezte éltének. Most íme tőletek, kedves jó feleim, Immáron búcsúzom minden ismerősim, Kedves hitestársam, szeretett magzatim, Isten ajándéki és kedves rokonim. Köszönöm jóságod, kedves hitestársam, Gángó Rozália, (a)ki voltál párom. Legyen én helyettem az Űr gondviselőd, Minden szükségidben kegyes megsegítőd. Sajnálod halálom, Kovács Anna lányom, Üdvösségem csakis Istenemtől várom, Férjed s gyermekiddel áldjon meg szűz anyám, Adja rátok az Ür mennyei jutalmát. 1 Más irányú tapogatózások az ECKHARDT-féle kritikai kiadásban: Balassi Bálint összes Művei I. Bp. 1951, 256. 1. 75. jegyzet és 254. 1. 74. jegyzet. 2 Megjelent GÖNCZI FERENC: Göcsej és Hetes..., Kaposvár 1914, 362.