Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Martyn Ferenc irodalmi illusztrációi

MARTYN FERENC IRODALMI ILLUSZTRÁCIÓI VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES Az 1969. május hó 17-én megnyitott kiállításunk Martyn Ferenc alkotómunkájának öt évtizedéből gyűjtötte anyagát és többek között a Don Quijote, Az Apostol, az Ulysses, a Berzsenyi-költemények nagy sorozatait, a Mallarméversekhez, a Bovarynéhoz és Az ember tragédiájához készített! lapjait mutatta be. Ö maga az alábbiakban határozta meg az irodalmi művekhez készült illusztrációk célját. ,,Ne másolás legyen. Azt, amit az író láttat, teljesen felesleges ismételni. A feladat az, hogy az irodalmi tartalomnak egyenrangú ját kell megalkotni." — A lényeg meglátása önmagában is nagyon magas igény, de ahhoz, amit Martyn kíván az illusztrátortól — s így önmagától is —, még ennél is több kell: a beleélés művészi ihlete. Cervantes és Berzsenyi illusztrálásának szándéka már akkor foglalkoztatta, amikor fantáziája a legfogékonyabb volt, s mikor gyermeki képzeletének színes világa saját művészi eszközeivel valójában még megközelíthetetlen. Az első, apjától kapott könyv a Búsképű lovag kalandjaival évtizedeken át benne élő, izgató problémájává vált. Ugyanilyen szeretettel dédelgette Berzsenyi sorozatának gondolatát majd ötven éven át, mert diákkorában a költő életét, vívódásait és sorsát az Írországból a Dunántúlra települt, gazdálkodó Martyndédapának történetével rokonította. E két régi ábrándjához mindig ragaszkodott, sosem tévesztette őket szem elől. Nyomába szegődött Cervantes lovagjának, bejárta útjait, megismerte honfitársait, megértette világukat. A múló évek alatt e hőse Martyn saját hitének, s elveinek hordozója lett. Berzsenyijébe pedig alkatából és egyéni életútjából következően napjainkra már nem csupán ír ősének, de magamagának sorsát is belevetítette. Illusztrációiban valóban ott sűrűsödnek ifjúságának álmai, Cervantes és Berzsenyi világa, és a művek értésén túl, saját eszméi és élményei. A régi álmokhoz közben újak rakódtak, s megvalósulásuk rendjét a művész maga szabta meg: rendre mélyen beleivódott benyomások, önálló életet élő elmélkedések, Martyn emberi és művészi alkatából következő szimpátiák egyéni megfogalmazásai. Miután elkészült a Don Quijote-sorozat — a lovag ,,gazellalábú és égbeszagoló gebéjén" — a költő barát szavaival szólva — ,,a mindig időszerű és mindig viaskodó kötelességteljesítő és eszményektől lobogó