Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

A HORPACSI MIKSZATH-EMLÉKSZOBA EGYIK RÉSZLETE (Berekméri Zoltán felvétele) Másrészt a helyi hagyomány ezer úton-módon megjelenik magában az irodalomban, mert a költő elődeinek lábanyomát keresi szülőföldjén. Példák egész sora helyett említsük itt Illyés Szekszárd felé című versét, melyben Babitsra emlékezik, vagy Váci: Kelet felől című költeményét, melyben a szülőföld költőit és költészetét jeleníti meg. Hadd világítsuk ezt meg Jókai Eppur si muove című regényének egyik epizódjával. A regény kritikai kiadásának szerkesztője, Margócsy József figyelmeztet rá,

6 hogy a Magyar utca 21. számú ház, amelyben Jókai a regény írásakor lakott, szerepel az Ez előtt című tárcában. Ebben Jókai elbeszéli, hogy rajta kívül még egy költő, Szigligeti Ede is a házban lakik, s a ház helyén negyven év előtt „alacsony, rozzant vityilló állt". Itt élt két kis szűk szobában egy becsületes csizmadiamester és egy költő, „akit keresztnevéről hittak Károlynak . . . vezetéknevéről ,Kisfaludynak' címezték". Ez magában érdekes helyi hagyomány: íme egy ház, amely a tárca írásakor két költőnek ad otthont, de a helyén állott vityilló negyven évvel azelőtt is otthona volt egy költőnek. Ehhez járul az irodalom: az Eppur si muove költő-hősének, aki a művészetből nem tud megélni, egy derék csizmadiamester ingyen szállást kínál. Egykor ők laktak e JÖKAI MÖR: Eppur si muove, Krk. II. 436. 1.