Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
BENEDEK MARCELL: Ars poeticám
ARS POETICÁM BENEDEK MARCELL 1 Benedek Marcellhez azért jöttünk el Farkasrétre, hogy az íróhoz és a kritikushoz forduljunk, kicsit tréfásan talán megengedi nekünk, hogy ezt mondjuk: a világirodalom elnevezésű nagyhatalom magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetéhez, s kérdezzünk tőle valamit írásának, írásművészetének titkáról, az irodalom titkáról, ars poeticájáról. Sokszor megírta már — de most talán, rögtönözve, summázva tud valami bölcsességet mondani... — Meglepő és érdekes kérdésedet a végén kicsit elrontottad és zavarba hoztál vele. Mert arra nem vállalkozhatom, sem rögtönözve, sem hosszabb megfontolás után, hogy valami bölcsességet mondjak. Ha egyébre nem, szerénységre megtanított az a sok évtized, amióta tollat forgatok, nem hiszem, hogy különösebb bölcsesség kerülne ki abból, amit hirtelen mondandó vagyok. De ha rögtönözve bár, végig próbálok tekinteni azokon a gondolatokon, amelyek egész írói és esztétikusi pályámon vezettek, akkor talán meg tudom adni a vezérfonalat írásaim megítéléséhez, sőt talán egy egészen rövid mondatban: egész életemben azon igyekeztem, hogy megírjak mindent, amit meg lehet és meg szabad írni, és soha ne írjak le egyetlen mondatot sem, meggyőződésem ellenére. Azt hiszem, ezt és ennyit sikerült írói és esztétikusi programomból megvalósítani, igen sokféleképpen változó és többnjüre igen nehéz körülmények között. Ars poeticát, istenem, azt hiszem, nem alkottam magamnak, és ezeken a kereteken belül, ha ezt az előbbi gondolatot egy kissé kifejtem, az egész ars poetica is megtalálható, mert hiszen ennek a lényege az igazság. Egy benső igazság, amit a magam lelke érez, és amely talán igazság akkor is, hogyha kivetítem a világra. Sohasem volt részem abban, hogy egészen odaálljak egy bizonyos irodalmi irány mellé, talán azért nem, mert pályámon folyton párhuzamos volt az írói és esztétikusi működés, tehát valahogy mindig fölölről, és kívülről kellett néznem a különböző irányokat. 1 A Tóbiás Áronnal folytatott beszélgetést Múzeumunk hangszalag-gyűjteményéből közöljük. 13* 195
