Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

JENEI FERENC: Beniczky Péter és a manierizmus

összegét, 30 000 forintot egyenként — darabonként — számlálták és a számlálás napokig tartott.

17 Hatalmas összegek és értékek halmozódtak a főurak kincsesházában. Vagy mint másik dokumentumot említsük, a Nemzeti Múzeum Rákóczi—Erdődi serlegeit. Rákóczi Erzsébet a kurucok elől Semptére, Esterházi Pál várába menti „ékszerei" ládáit, azokban a nagy méretű aranyserlegeket, amelyek csak az asztal díszítését szolgálták. És abban az időben nem voltak egyedüli unikumok. Koháry István Munkács várában, a rabságban éhezve, a dús lakomák emlékét idézi, s a lakomák fogásait után elsorolja mint kell „asztalokat vetni", méltón díszíteni. Itt írja: De az pohár széket, s — aranyos csészéket, vallyon mikint rakták, velenczei metczet kristál üveg tetczet uraknál s — föl kapták, azt azért elsőben, tegyiik fölső rendben, mint másutis látták. Drága kő pohárok, kiknek nagy az árok, legalul legyenek, öreg nagy kupákbul, czápa poharakbul, rendeket ej csenek, szép czifra kannákat, s ezüst palaczkokat, középre tedgyenek.

18 Az ellenreformáció erősödése következtében főúri családaink iskolázottsága is megváltozik. A német és németalföldi egyetemeket egyre kevesebben keresik fel. A nagyszombati és kassai mellett a bécsi és gráci jezsuita egyetemek kerülnek előtérbe. Ez utóbbi kettő annál is inkább kedvelt, mert a bécsi császári és a gráci főhercegi udvar alkalmas elindítója az udvari, aulikus életpálya emelkedésének. És az udvar is szívesen vette, ha a főúri ifjúság a Habsburgudvarok fényében, jezsuita irányítás mellett készül jövő feladatára. Esterházi Pál, Koháry István, Balassa Bálint nagyszombati, gráci, bécsi jezsuiták neveltje. De a jezsuita már nemcsak az iskolában tartja kezében az ifjúságot, főúri családaink udvarában is jelen van, nevelő, tanácsadó, lelki vezető.

19 Természetes az, hogy főuraink most sem mellőzik a külföld látogatását, csak útirányuk változott meg. A német területeket, Nürnberget, Regensburgot, Augsburgot, leginkább csak birodalmi ülések, császár, császárné koronázások alkalmából keresik fel. Most útjuk leginkább délre vezet. Itália, Velence, Róma a cél, sőt van, aki Párizsig is eljut. Utazásaik nem merültek ki a külföld megismerésében, a látnivalók megtekintésében. Vásároltak is. Nemcsak a külföld divatját figyelték meg és az asszonyi pompa eszköveit vásárolták. (Hiszen csak a férfiak utaztak.) Az ékszerek, az arany és ezüst művek mellett vették a képzőművészeti alkotásokat is. Múzeumjaink mai műkincsállománya és azok provenciájának ismerete elég bőséges bizonyítékot szolgáltat a főúri műgyűjtés színvonaláról, méreteiről. Képzőés iparművészeti alkotások gazdagon áradtak külföldről, jelentős gyűjtemények 17 Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI—XVIII. századból II. köt. Keczer Ambrus naplója. Közli: TAMÄDI NAGY GYULA, Bp. 1894. 147—148. 18 KOHÁRY ISTVÁN: Ohaitás közben . . . Munkács kő várában szerzet versek, é. n. 1720, ICI. 19 ANDRITSCH, JOHANN: Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz. (1586—1789). Graz, 1965.