Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Kisfaludy Károly képgyűjteménye
a. „Sz. Ferentz képe egy poli tir ózott kis kis Scatulba Miristől Orig." 200.— b. — c. Kisfaludy gyűjteményének egyetlen, el nem adott darabja, melyről — mint a szöveges részben említettük — Fáy András a következőket jelentette: „Szent Ferencz képe, tokban melly réclamai tátott ugyan, de próbák hiánya miatt a masszánál megmaradt." 51. a. „9 darab külömbféle elkezdett, de be nem fejezett képek Kissfaludytól" b. A képek, mint „rámátlan" és mind „készületlen" munkák kerültek be az eladási jegyzőkönyvbe, közelebbit sorsukról nem tudunk Kisfaludy Károly gyűjteménye nagyságának és értékének felmérését nehezíti az, hogy hagyatékának iratai közül hiányzik az a jegyzék, amely rajzait, litográfiáit és metszeteit foglalta magába. Az árverési jegyzéken egy ilyen lista sorszámaira történő utalás bizonyítja azt, hogy grafikáit is pontosan számba vették. Másfélezer tételt számolhatunk össze a következő változatos meghatározásokkal: például „149 képek könyvtokban", „187 darab apró képek", „Római épületek (feltehetően Piranesi metszeteit határozták így meg), ,,124 darab Kupferstück képek", „Kriegs plani", „15 Ló darabok", „57 Cseh királyok viselt dolgai", „3 Horgosi Kupferstück könyveivel" (ebben feltehetően Hogarth nevének elírásáról van szó), „134 darab Miscell", „34 darab Handzeichnung", „26 darab kézi Rajzolat". Mindezekből világosan láthatjuk, hogy Kisfaludy Károly gyűjteménye halálának pillanatában igen jelentős volt. Élete két utolsó esztendejének vásárlási lendülete arra mutat, hogy anyagi helyzetének megerősödésével képtára fokozatosan gazdagodott volna. Gyűjteményének komoly jelentőségét barátai és családjának tagjai aligha sejthették, különben Sándor bátyja eredeti terve szerint valóban Széchenyihez fordult volna, hogy segítsen azok értékesítésében. Ha valakinél gyűjtési szenvedélyével megértésre talált, az az öreg mester — Kazinczy volt. Egy visszaemlékezés szerint első találkozásukkor halk társalgásukból Ruysdael, Poussin és Vernét neveit hallották ki barátaik, beszélhettek a művészetről általában is, de talán konkréten Kisfaludy gyűjteményéről esett szó kettőjük között, amihez az árverési jegyzék szerint egy Poussin és egy Vernét kép is hozzátartozott. 12 Gyűjtésének körülményei, a felsorolt biztos adatoktól eltekintve, eléggé homályosak. Kisfaludy Károly élete végéig a pillanatnyi elhatározások embere volt és tőle magától tudjuk azt, hogy képeit — régebben — ha rászorult, el is adta. Később az átvészelt nehéz esztendők során, mikor hol jobban ment sora, hol rosszabbul, mert ráfizetett Aurórájára, feltehető, hogy időnként újakat szerzett és a szükség szabta alkalmanként tovább is adta gyűjteményének egyes 12 ORLAI PETRICH SOMA: „Kazinczy és Kisfaludy Károly első találkozása" című olajfestményről készült litográfiának ismertetése TOLDY FERENCtől. Kiadta Emich Gusztáv könyvnyomdája, Pest, 1859. ,, . . . Csendes beszedőkből — mert Kazinczy az úti átfázástól csak igen halkan szólhatott, és Kisfaludy önkénytelenül suttogva beszélt — koronként Ruysdael, Poussin, Vernét s ily nevek hallatszottak ki. Igen, mind kettő a maga elemében volt: Kisfaludy a képíró és Kazinczy a műértő és szenvedelmes műbarát. . . Éjfél volt. Nyílik az Káz kapuja: a kilépő baráti csoportban megáll Kisfaludy Károly s ellágyulással mondja: Fiúk! ki vagyok engesztelve iránta: Soh'se tudnék többé reá haragudni. Oly vhiart festek neki, hogy no!"
