Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond

írta azonban, hogy miként Shakespeare „legbámulatosabb drámaköltő Hamletben, úgy Czakó legérdekesebb, legnagyobb, legmerészebb, leggazdagabb Leonájában", ez a dráma „minden időkre szóló hatalmas erejű költői mű", s hogy írója a benne hirdetett „eszméi igazságát... ön keze által kiontott vérével pecsételte meg", a tragédia előadásáról közölt beszámoló ismét csak azt írta, hogy a művet „csekély számú közönség jelenlétében" adták elő. „Ilyen súlyos tragédia ebben a nagyon is könnyelmű világban nem könnyen emelhető fel", vélte a bíráló.

66 Czakó Zsigmond költői emléke feledésbe merült. Száhúsz év alatt az ő sírján is „zöld lett a fű". A Kerepesi temetőben, egy megszüntetett parcellában elhagyatottan, magányosan álló sírköve is csupán mint színművészről emlékezik róla.

67 Eszméinek, törekvéseinek, munkásságának felidézése születése másfélszázados évfordulóján, s mint Petőfi kortársáról való emlékezésünk arra figyelmeztet, hogy az idő nem mindig bizonyul igazságos bírónak, a felejtés nem mindig megbízható értékmérő. 6G E. KOVÁCS GYULA: Czakó Zsigmond és „Leoná"-ja. Magyar Polgár 1886. dec. 13-i sz. Czakó halálának 39. évfordulója alkalmából. — Uo. dec. 15-i sz. a tragédia előadásáról. 67 9. tábla, 4. sor, 62. sír.