Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond

nyomdai kiadást már nem szokták megtagadni. Egyébként e mű „az olvasó közönség körében sem talált semmiféle visszhangra." A kancellár végül Majlát országbíró véleményére hivatkozva maga is úgy látta, hogy bár a dráma „tendenciája" miatt jobb lett volna, ha előadását és kinyomtatását nem engedik meg, de ha már ez megtörtént, s a dráma úgysem váltott ki sem tetszést, sem érdeklődést, a legtanácsosabbnak látszik, ha a kérdést teljesen leveszik a napirendről, „nehogy a közönség figyelmét megint reá irányítsák". A cenzori hivatal első ülnökét a jövőre nézve kormányrendszabállyal kellene utasítani, hogy a hasonló művek előadását és kinyomtatását a leggondosabban akadályozza meg/'

7 Ferdinánd király sajátkezűleg jegyezte rá a kancellár felterjesztésére, hogy javasatával egyetért, azzal a megjegyzéssel, hogy „a vétkes cenzort hanyag magatartásáért komolyan meg kell intetni"/'

8 A kancellár az országbírót értesítette a király határozatáról, utasítva őt ennek végrehajtására/'

9 1847. februártól júniusig, négy hónapig folyt tehát a Leona-ügy kivizsgálása. Megállapították a cenzúra vezetőjénerik mulasztását, s ezért egyenesen a király utasítására felelősségre is vonták. A cenzúra vezetője a bajt előre érezte, s hogy a felelősségét csökkentse, még a felső kormányszervek téves informálásától sem riadt vissza. Az ugyanis, hogy a dráma címét megváltoztatták, a cselekmény idejét a címlap szövegében a XIII. századba, helyét Bizáncba tették, csupán külsőségeknek tekinthetők. Korántsem jelentették ezek azt a „teljes átalakítást" („gänzliche Metamorphose"), amiről a cenzor feletteseit megnyugtatni igyekezett. A korabeli kritika is jól látta pl., hogy Aquil monológja „a polgárosodott világ fonákságait korholja".

50 Feltűnően sokat is foglalkozott Czakó új művével, róla polémiák alakultak ki. Nem volt tehát igaz, amit a cenzúra felfelé jelentett, hogy a Leona semmi érdeklődést nem váltott ki. 47 Apponyi György kancellár Bécsben 1847. ápr. 8-án kelt jelentése és javaslata. O. Lt. uo. 453 847. sz. PP. 48 „Ich genehmige Ihr Einrathen mit dem Beifügen, dass dem schuldtragenden Zensor sein laxis Benehmen ernstemessen verhoben werden. Wien den 24. May 1847. Ferdinand." — Az előző jegyzetben közölt iratra rájegyezve. 49 A kancellárnak az országbíróhoz intézett leirata fogalmazványában először az állt, hogy a cenzori hivatalban ,,az illető bíráló é tárgyban hanyagsága miatt komolyan megrovassék", de az utolsó szót áthúzva, ,.megintessék"-re javították. — O. Lt. uo. Az iratot 1847. jún. 5-én expediálták. 50 A Pesti Divatlap szerkesztőjének (Vahot Imre) megjegyzése a LEONA bemutató előadásával kapcsolatban. A drámát „felette nagyszerű" alkotásnak ítélte, melynek egyes helyei „sokáig, évek múlva is ragyogó gyöngyszemei lesznek irodalmunk koronájának". Szerinte a drámában sok szépség van, s kívánta, hogy mennél többször színpadra kerüljön. — 1846. aug. 22-i sz., 674. 1. — Ugyanitt és a Pesti Divatlap aug. 29-i számában a Leona EMBER PAL tollából súlyos kritikát kapott. Czakót eszméiben támadta meg, mert ezek „kiforratlanok", a mű „fanaticus", szerzője „sikamlós pályára ereszkedett", hősét, Aquilt csak azért küldte el utazni, mert „a költőnek ember kellett, kitől megküldje nekünk a maga egyoldalú elméleteit, eszmejátékait, kiszellőzetlen gondolatait". (693—696. 1.) — A darab harmadik előadásáról közölt kritika változatlanul elítélő: a Leona „alapjában s lényegében elhibázott mű" (szept. 12-i sz. 732. 1.). Amikor viszont a Pesti Divatlap hamarosan hírt adott arról, hogy a Leona nyomtatásban is megjelenik, egyenesen védelmébe vette a művet. Kijelentette, hogy „mi a Leona ellen írt bírálatokat túlszigorúaknak ítéljük . . ." Kifejezte reményét, hogy a színpadra kevésbé alkalmas művet „az olvasó közönség hihetőleg nagyobb gyönyörrel kísérendi". (Szept. 19-i sz. 753. 1.) — A Leona nyomtatásban történt megjelenése után is ezt írta róla: „Ajánljuk ez érdekes drámai költeményt a magyar olvasó világ figyelmébe." (Okt. 24-i sz. 854. 1.)